Nyomtat Elküld Olvasási nézet

I. János 3

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/40.sz.

Lekció: I.János 3, 1-12

Textus: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk." (I.Jn.3, 1)

Nincsen apám, se anyám,                           Hogyha nem kell senkinek

se istenem, se hazám,                                 hát az ördög veszi meg.

se bölcsőm, se szemfedőm,                        Tiszta szívvel betörök,

se csókom, se szeretőm.                             Ha kell, embert is ölök.

 

Harmadnapja nem eszek,                           Elfognak és felkötnek,

se sokat, se keveset,                                   áldott földdel elfödnek

Húsz esztendőm hatalom,                          s halált hozó fű terem,

húsz esztendőm eladom.                            Gyönyörűszép szívemen.

 

Emlékeznek még József Attilának erre a versére? Sokan elemezték már, csak címszavakban: Globális árvaság, senkihez nem-tartozás, teljes létbizonytalanság, tagadás (nihilizmus), lázadás (anarchizmus), erkölcsi relativizmus (bűn, káini gyilkos indulat > < bűntelenség, tiszta szívvel), ördöggel is cimborálás, átok, bosszú... S mindez egy egyszerű, népies, mégis modern ballada formájában -ma is könnyű azonosulni a lírai énnel!

1, Mindezekkel szemben mai igénk azt üzeni, hogy igen, mi Isten gyermekei vagyunk! Ebben a mindent tagadó világban az Isten igent mond ránk: gyermekei vagyunk! Nem a világ szélén (város peremén, semmi ágán...), nem is a világ mocskában feloldódva élünk, hanem Istenhez tartozunk! Az Ő gyermekei vagyunk! Gondolkodtunk már ezen? Éreztük ezt? Mondtuk már valakinek? Mi, fiatalabb és idősebb lázadók..., mi, akik már többet készülődünk a halottak napjára, mint karácsonyra..., mi, akik úgy érezzük, hogy nem úton, hanem mások útjában vagyunk..., mi, akik már csak olyan ösvényeken lépkedünk, amelyek nemcsak a főútvonaltól, hanem a földutaktól is messzire esnek...

2, Igen, Isten gyermekei vagyunk, Istentől születtünk - az Ő magja (szperma) van bennünk! Isten igéje által vagyunk az Ő gyermekei!

Egyrészt gondolhatunk a testet öltött igére, Jézus Krisztusra. Csodálatosan írja Pál a Római levélben: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá Atya!" (Róm. 8, 15)

Másrészt a Lélek által megvilágított igére. Péter apostol pedig ezt írja: „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által." (I. Pét.1, 24)

3, Igen, Isten gyermekei vagyunk, Istentől születtünk, igéje által - ha az igazságot cselekedjük! (Bűn cselekvése > < Igazság cselekvése - 3, 6. 10.) Lehetséges ez? János idejében (is) a tévtanítók állították, hogy igen, a bennük lévő isteni természet által. Ma a világ is ezen az állásponton van, a bűn tagadása által. Mi, akik valljuk Jézusnak az ördög munkáit leromboló, bűnt elvevő váltságművét - lehetünk bűntelenek, az igazságot cselekvők? „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt..." (3, 9) - ez nem az egyes tettekre, hanem a cselekedetek alapirányára, irányultságára vonatkozik, azaz, tudatosan nem maradhatunk meg a bűnben, hanem törekednünk kell az Istennek tetsző életre, Krisztus követésére, aki „út, igazság és élet...!" (Jn. 14, 6)

4,  Igen, Isten gyermekei vagyunk, Istentől születtünk, igéje által - ha az igazságot cselekedjük és szeretjük embertársainkat! Isten gyermekei vagyunk - ugyanakkor Ádám utódai is. Tudjuk, két gyermeke volt: Káin és Ábel. Két életút, lehetőség: Istennek nem tetsző élet, gyilkos indulat, gonosz tettek vagy Istennek engedelmes élet, igaz tettek, szelíd, szenvedő szeretet... Ez utóbbi látszik-e rajtunk? „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn. 13, 35)

„Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám..." > <  „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya,: Isten gyermekeinek neveznek minket és azok is vagyunk."

Imádság: vigasztalásért, bizalomért, szeretetért.

Ének: 125. zsoltár, 254. és 299. dicséret

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 645, összesen: 633293

  • 2025. október 03., péntek

    Legyen világosság! Egyházkerületünk vezérigéjével várta az intézményeiben tanuló középiskolásokat immár negyedszer a budapesti Ráday Házban, hogy kapc...
  • 2025. október 03., péntek

    Csaknem 150 résztvevő érkezett az idei Ráday-napokat megnyitó csütörtöki Tanulmányi napra, ahol áhítat, plenáris előadás, műhelymunka és kerekasztal-b...
  • 2025. október 02., csütörtök

    A Dunamelléki Református Egyházkerület Üzemeltetési főigazgatósága pályázatot hirdet takarító munkakör betöltésére.
  • 2025. október 01., szerda

    Mindenkinek meg kell tudnia birkóznia azzal a kérdéssel: miért hiszek?
  • 2025. október 01., szerda

    Immár 15. alkalommal készült egy rendkívül sokoldalú segédanyag a teremtés hete megünnepléséhez.
  • 2025. szeptember 30., kedd

    Fontosabb-e az állat, mint az embertárs? Teremtés heti gondolatok.
  • 2025. szeptember 29., hétfő

    A Hercegszőlősi Zsinat 450 éves jubileumának nyitánya alkalmából rendezett közös szabadtéri istentiszteletet a három pécsi református gyülekezet.
  • 2025. szeptember 28., vasárnap

    Megmaradni és kiteljesedni címmel jelent meg az első átfogó reziliencia-szakirodalom lelkészek számára. A szakmai lektorral, Mikola Borbálával, a Gyök...
  • 2025. szeptember 26., péntek

    A Bibliamúzeum korábbi munkatársa örökségéről volt kollégái írtak.
  • 2025. szeptember 25., csütörtök

    A műhelyben, ahol az Isten az embert formálja, nem az agyag dönt a végeredményről. A korongon, amelyen Martineczné Kiss Márta az edényeket formálja, b...