Nyomtat Elküld Olvasási nézet

I. János 3

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/40.sz.

Lekció: I.János 3, 1-12

Textus: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk." (I.Jn.3, 1)

Nincsen apám, se anyám,                           Hogyha nem kell senkinek

se istenem, se hazám,                                 hát az ördög veszi meg.

se bölcsőm, se szemfedőm,                        Tiszta szívvel betörök,

se csókom, se szeretőm.                             Ha kell, embert is ölök.

 

Harmadnapja nem eszek,                           Elfognak és felkötnek,

se sokat, se keveset,                                   áldott földdel elfödnek

Húsz esztendőm hatalom,                          s halált hozó fű terem,

húsz esztendőm eladom.                            Gyönyörűszép szívemen.

 

Emlékeznek még József Attilának erre a versére? Sokan elemezték már, csak címszavakban: Globális árvaság, senkihez nem-tartozás, teljes létbizonytalanság, tagadás (nihilizmus), lázadás (anarchizmus), erkölcsi relativizmus (bűn, káini gyilkos indulat > < bűntelenség, tiszta szívvel), ördöggel is cimborálás, átok, bosszú... S mindez egy egyszerű, népies, mégis modern ballada formájában -ma is könnyű azonosulni a lírai énnel!

1, Mindezekkel szemben mai igénk azt üzeni, hogy igen, mi Isten gyermekei vagyunk! Ebben a mindent tagadó világban az Isten igent mond ránk: gyermekei vagyunk! Nem a világ szélén (város peremén, semmi ágán...), nem is a világ mocskában feloldódva élünk, hanem Istenhez tartozunk! Az Ő gyermekei vagyunk! Gondolkodtunk már ezen? Éreztük ezt? Mondtuk már valakinek? Mi, fiatalabb és idősebb lázadók..., mi, akik már többet készülődünk a halottak napjára, mint karácsonyra..., mi, akik úgy érezzük, hogy nem úton, hanem mások útjában vagyunk..., mi, akik már csak olyan ösvényeken lépkedünk, amelyek nemcsak a főútvonaltól, hanem a földutaktól is messzire esnek...

2, Igen, Isten gyermekei vagyunk, Istentől születtünk - az Ő magja (szperma) van bennünk! Isten igéje által vagyunk az Ő gyermekei!

Egyrészt gondolhatunk a testet öltött igére, Jézus Krisztusra. Csodálatosan írja Pál a Római levélben: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá Atya!" (Róm. 8, 15)

Másrészt a Lélek által megvilágított igére. Péter apostol pedig ezt írja: „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által." (I. Pét.1, 24)

3, Igen, Isten gyermekei vagyunk, Istentől születtünk, igéje által - ha az igazságot cselekedjük! (Bűn cselekvése > < Igazság cselekvése - 3, 6. 10.) Lehetséges ez? János idejében (is) a tévtanítók állították, hogy igen, a bennük lévő isteni természet által. Ma a világ is ezen az állásponton van, a bűn tagadása által. Mi, akik valljuk Jézusnak az ördög munkáit leromboló, bűnt elvevő váltságművét - lehetünk bűntelenek, az igazságot cselekvők? „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt..." (3, 9) - ez nem az egyes tettekre, hanem a cselekedetek alapirányára, irányultságára vonatkozik, azaz, tudatosan nem maradhatunk meg a bűnben, hanem törekednünk kell az Istennek tetsző életre, Krisztus követésére, aki „út, igazság és élet...!" (Jn. 14, 6)

4,  Igen, Isten gyermekei vagyunk, Istentől születtünk, igéje által - ha az igazságot cselekedjük és szeretjük embertársainkat! Isten gyermekei vagyunk - ugyanakkor Ádám utódai is. Tudjuk, két gyermeke volt: Káin és Ábel. Két életút, lehetőség: Istennek nem tetsző élet, gyilkos indulat, gonosz tettek vagy Istennek engedelmes élet, igaz tettek, szelíd, szenvedő szeretet... Ez utóbbi látszik-e rajtunk? „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn. 13, 35)

„Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám..." > <  „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya,: Isten gyermekeinek neveznek minket és azok is vagyunk."

Imádság: vigasztalásért, bizalomért, szeretetért.

Ének: 125. zsoltár, 254. és 299. dicséret

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 47, összesen: 601481

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.