Kö   vagyok, ne féljetek!> Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak." (Jn. 6, 16-21)

Egy nagypénteki hajóútra szeretném invitálni a Kedves Testvéreket!

Indulás: Már elkezdődött... Amikor az Ige (Jézus) eljött ebbe a világba... (Jn.1, 8) Ő hív a Vele való közösségre, életre, hajóútra... Hogy mondta Pompeius a gabonát szállító és viharba került hajósainak: „Hajózni muszáj, élni nem..."

Csoportvezető: Magyar nyelvű idegenvezetést biztosítunk - hirdetik az utazási irodák. A zarándokutaknál, egyházi szervezésű kirándulásoknál sokszor feltüntetik, hogy ki a lelki vezető. És itt? Az utasok már a tengeren, Jézus még sehol... Épp az hiányzik, aki összeverbuválta az utazó csapatot... „Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus..." Szeretnénk azt hinni, hogy ez egy szándékos, tudatos döntés Jézus részéről, hogy ez „csak" egy próbatétel... S nem az van, hogy végérvényesen magára hagyta az övéit... Szeretnénk hinni, hogy nincs örök nagypéntek... Hogy nem halt meg, nem tűnt el világunkból, korunkból örökre Jézus... Hogy nem borult örök sötétség a világra... Gustav Jung az emberi életpályát a nap járásához hasonlította... Ennek mintájára úgy tűnik, mintha Jézus (és a keresztyénség) csillaga, napja, életereje leáldozóban lenne... Sötét volt már, és még mindig nem ment hozzájuk Jézus...

Látnivalók: Egy hajóút eleinte érdekes, amíg lehet látni a partot... Aztán még egy ideig a tengerbe gyönyörködik az ember: hullámok játéka, nap csillogása a vízen, halak, madarak... És: olvastam matrózokról, akik úgy végighajózták életüket, hogy nagyon rá se néztek a tengerre... Ilyen az élet is... Egy idő után már semmit nem látunk, semminek nem örülünk, csak a hullámokat érzékeljük... Amelyek egyre nagyobbak, s a fejünk fölé csapnak... Depresszió... Halálfélelem... És sokszor azzal tetézzük a bajt, hogy segíteni akarunk... Olvastam, hogy egy hajó egy süllyedő hajó utasait próbálta kimenteni, de a nagy hullámoktól nem tudta megközelíteni... Ilyenkor olajat szoktak engedni a vízre, hogy az majd csillapítja a hullámzást... Így is történt, ám néhányan türelmetlenül a vízbe vetették magukat, s hiába csak néhány méter, az olajos vízben nem tudtak átúszni a mentőhajóra... Minek örülünk, mit látunk? Hullámokat? Olajfoltokat? Látjuk Jézust? A tanítványok „...meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz..." Ez a nagypénteki hajóút egyik fő tanulsága: ahol azt gondoljuk, hogy csak hullámok, pusztulás és halál van, Jézus onnan hozza az ÉLET-et!

Megérkezés: Előbb, mint gondolnánk... „Én vagyok, ne féljetek! Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra..." Igen, akkor érkezünk meg (a túlsó partra), amikor Jézus bennünket személyesen megszólító szavában felismerjük Csoportvezetőnket, Szabadítónkat...! (Ez a másik fő üzenet!) „Elvégeztetett" - mikor elmondhatom,hogy Jézus bennem is elvégezte a megváltást! „Csak gyökeres szót adj! S közel a véghez egy pátosztalan kurta szó elég lesz, a túlsó partot látó révülésben a „Készen vagy?"-ra ezt felelni: Készen." (Áprily: Kérés az öregséghez)

Részvételi díj: Már kifizetve... Jézus az életével fizetett... 2010-ben Indiában a 37 éves Fernandez atya iskolás gyermekekkel tengerparton fürdött. Hirtelen kitört a vihar. Három gyermeket kihozott a partra, az utolsó mentés után azonban szívrohamot kapott...

Jézus ennél is többet tett: meghalt értünk, hogy örökké tartson Vele az utazásunk!

Imádság: „Hullámok ha rémítenek...", légy velem, Uram!

Ének: 90, 342, 394