Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2015. február 22.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/9.sz.

Lekció: János evangéliuma 4. 16- 42

Textus: „Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed..." (...) „Jézus ezt mondta nekik (tanítványoknak): Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját." (...) Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk..." (Jn. 4. válogatott versek)

 

Olvastam egy elgondolkoztató megfogalmazást, miszerint az ember -ellentétben az állatokkal- „honnan-hová" lény... Ez elsősorban nem azt jelenti, hogy kontinenseket képes átrepülni (ezt a madarak is tudják...), nem is csak a karriert, hogy sokra vihetjük (amerikai álom...), hanem hogy történeti tudattal megáldott teremtmények vagyunk, egyénileg is lehet életcélunk, elérhetünk egy szellemi, erkölcsi fejlődést, megtehetünk egy lelki utat, eljuthatunk valahonnan valahová, önmagunktól az Istenig...

Ezúttal hús-vér emberi példákon nézzük, honnan hová juthatunk:

Mint a samáriai asszony, lehetünk erkölcstelen, félresikerült életű emberekből Krisztus bizonyságtevői! (Bulváros szalagcím: Ledér asszonyból hittérítő!) Hogyan lett az elfogyasztott férjek számát tekintve Gábor Zsazsával és Esztergályos Cecíliával vetekedő asszonyból, ráadásul egy „félpogány" nőből a világtörténelem első női misszionáriusa?

Egyrészt engedte, hogy Jézus átlássa az életét! Hogy a felszín alá lásson, ahol aztán gyorsan kiderült, hogy nagyon nincsenek rendben a dolgok... Jézus átlát rajtunk, hiába próbáljuk pl. templomos, jó erkölcsű emberi mivoltunkkal eltakarni valódi lényünket... (Egyébként pl. a bulvár is arra szolgál, hogy magunkról eltereljük a figyelmet...)

Másrészt: kereste Istent, volt rá vonatkozó kérdése! Konkrétan, hogy hol lehet Őt megtalálni, a Garizím hegyén vagy Jeruzsálemben?

Harmadrészt: Jézusban találta meg azt, akinek „lélekben és igazságban" adhatjuk át magunkat! Azaz, nem egy vallásban, egy templomban, hanem az én életembe belépő Jézusban, az Ő kegyelmének ajándékaként juthatunk el Istenhez!

Mint a samáriaiak, lehetünk ellenséges, előítéletekkel terhelt népből Krisztust befogadó közösség! Akik „normál esetben" be se fogadják Jézust (Ld. Luk. 9), itt maguk kérik, hogy maradjon náluk! És az első lépés ehhez az asszonynak a hiteles (!) bizonyságtétele volt! (39.v.) Hogy egy közülük való, sőt, egy általuk is lenézett valakiben ekkora változás ment végbe! (Egy lelkész:„a laikus bizonyságtételeket" be kell építeni a liturgiába..!)

Mint a tanítványok, akik mint küldöttek itt éppen tévelyegnek...! Igen, ez egy negatív, de sajnos nagyon is reális, életszerű opció... Hogy nem azt tesszük, ami a küldetésünk lenne... Hogy misszió helyett (ezt teszi majd egy félpogány céda...) kenyérbeszerző körútra mentek... Hogy a kenyér fontosabb... (Luk. 4, 3) Épp most olvasok egy Kanadáról szóló könyvet, amelyben a szerző leírja, hogy a különböző keresztyén felekezetek mennyit jótékonykodnak, hány ingyenkonyhát üzemeltetnek, hányszor vendégelik meg a rászorulókat - pedig nem ez lenne az első számú feladatuk... Igen, amikor az a kérdés, hogy honnan hová tartunk, akkor erre is nagyon figyelnünk kellene, hogy ne lépjünk vissza egy lelki szintről a testi szintre, mert ez az út nem Istenhez vezet...(a tanítványok mentségére legyen mondva, hogy a missziói parancs csak a velük való beszélgetés végén hangzik el... -39.v.)

Mint Jézus, lehetünk mi is éhes-szomjas vándorként is megelégedettek...Akinek az ad örömet, boldogságot, hogy más nála célhoz ér, hogy Őt megtalálja! Olyan szépen fogalmazza meg: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem...!" (34.v.) Mintha azt mondaná az egészségéért, komfortérzetéért, életéért aggódó tanítványainak, hogy én azzal lakom jól, ha az éhezők-szomjazók ( a szeretet koldusai...) jól lakhatnak velem, mint élő vízzel (10.v.) és élő kenyérrel (6, 51.v.)!

„Honnan-hová" lények vagyunk... Melyik utat járjuk éppen? A samáriai asszonyét, aki Krisztusért, s az övéiért otthagyta a korsóját, régi életét a kútnál? A samáriaiakét, akik befogadták Jézust? Netán a „kenyérkereső" tanítványokét? Vagy az Atya munkáját bevégző Jézusét, akinek mi is munkatársai lehetünk?

Imádság: Hogy lélekben és igazságban imádhassuk Istent!

Ének: 32. zsoltár, 165., 396.,465. dicséret

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 30, összesen: 601464

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.