Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2015. január 18.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/4.sz.

Lekció: János evangéliuma 2, 1-12

Textus: „A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában." (Jn. 2, 1)

 

Egyszer egy helyen - nem messze, Mesterek Mestere felcseperedett - rendeztek egy kellemes estet, melyen egy ember, s ennek szerelme egybekelt. Erre megeresztettek Mesternek egy helyes levelet, legyen kedves, s jelenjen meg ezen fergeteges esten! Szeretettel: jegyesek... Mester ezen rendesen megjelent, e felett vele ment egy sereg szent embere, s egy embernek kegyelemmel teljes neje...

Ezen kellemes helyen emberek serege letelepedett, ettek, csevegtek, nevettek, zengedeztek, lejtettek egy-egy kecske-menetet... emberek kedve kerekre kerekedett, mert erjedt hegylevet nyeltek..." - Így kezdődik a jól ismert Kánai menyegző története un. eszperente nyelven, amely elhangzott a tavalyi református bálon...

E szellemes nyelvi játékkal ellentétben János evangélista nem leszűkíteni akarja a történet mondanivalóját, hanem éppen kitágítani! Azt szeretné megértetni mindenkivel, hogy itt Kánában nem csupán annyi történt, hogy Jézus csodás tettével segített egy, az élet egyik legnagyobb eseményét ünneplő, ám kínos helyzetbe került közösségnek. Pedig de sokan beérnék ennyivel, s erre korlátoznák Jézus hatalmát: Adjon, ha szükségünk van, ha bajban vagyunk...(„...adjon Isten bort, búzát, bort a feledésre...! - Babits: Húsvét előtt), egyáltalán adjon valami jobbat, mint ami eddig volt, hiszen „az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz borokat igyunk..."

Igen, János azt szeretné megértetni, hogy Jézus valami egészen mást, egészen újat, s minden eddiginél többet hozott nekünk!

1, Törvény helyett kegyelmet! A rituális tisztálkodást, egyáltalán

a törvény idejét, világát jelképező kővedrek üressége helyett kegyelme, szeretete gazdagságát! Vallásos nevelésből, magunktól, önerőből nem tudunk megtisztulni, megújulni, hiába is mosakodunk, csak úgy, ha engedjük, hogy Jézus töltse meg szívünk kőedényeit a maga Lelkével, lelkületével...

2, Bor helyett (mellett, felett) vért! Igen, e történetben a borban nem csak az élet egyik örömét kell látnunk, hanem ez egyben utalás Jézus szenvedéseire („Nem jött még el az én órám..." - 4.v.), kereszthalálára, golgotai áldozatára, így az úrvacsora egyik jegyévé magasztosul! Egyúttal ez az első jel az evangéliumban! (A másik jegy és a második jel majd a következő történetben jön elő -Jézus megtisztítja a templomot 21.v.) Visszatérve a borhoz: emlékszem, egyszer egy alkoholistából lett hívő ember azt mondta, hogy mióta megtértem, akár otthon iszok egy pohár bort ebéd után, akár baráti társaságban koccintunk vagy bármilyen más alkalmon, ünnepségen, lakodalomban bort iszok, az nekem mindig olyan, mintha úrvacsoráznék, Jézus értem kiontott vérét, áldozatát, szövetségét, szeretetét juttatja eszembe...!

3, Lakodalom helyett (mellett, felett) menyegzőt! Aztán az is eszembe jut, hogy hívő édesanyám saját esküvőjükre soha nem mondta azt, hogy lakodalmat, hanem hogy menyegzőt tartottak, ebben is Jézus szeretetét ünnepelték... Talán tánc sem volt, s amikor egy hegedülni tudó testvér, egy tanárember éppen befejezte az „Ó, mily hű barátunk, Jézus..." c. éneket, azt mondta neki egy vidéki rokon, hogy „Tanár Úr, nincs valami normális nóta ebben a hegedűben...?" Szóval menyegző...

A kánai menyegző nem csak a kegyelem és az új szövetség idejét hozta el, hanem a messiási üdvkorszakot is előre vetíti! „Örüljünk és ujjongjunk és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány (Jézus) menyegzője, felkészült menyasszonya (Egyház)...!" (Jel. 19,7) Amikor Krisztusnak Lelke mindent betölt, s nem keresünk más örömforrást, más zenét... „A Szentlélek vidám Lélek!" -mondta Alexandriai Kelemen, egy másik egyházatya (Athanasius) pedig ezt vallotta: „A feltámadt Krisztus az életet vég nélküli ünneppé teszi!"

Stílusosan hadd fejezzem be így: „Mesteretek kegyelme legyen veletek, Szentlelke ereje pezsegjen bennetek, el ne kedvetlenedjetek: Mesteretek befejezhetetlen szerelemmel szeret benneteket!"

Imádság: Szomorú, kesergő és magányos embertársainkért...

Ének: 19. zsoltár, 254., 294. és 463. dicséretek

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 43, összesen: 601477

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.