ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/28.sz.

Lekció: János ev. 9, 8-41

Textus: „Mire ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemem..." (11.v.) „Te mit mondasz Róla, hogy megnyitotta a szemed? Ő azt mondta, hogy próféta... (17.v.) „Ha Ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni." (33.v.) „Hiszel te az Emberfiában? Ő így válaszolt: Ki az Uram, hogy higgyek Benne? Jézus így felelt neki: Látod Őt, és aki veled beszél. Ő az. Erre az ember így szólt: Hiszek Uram. És leborulva imádta Őt." (35-38)

Ma, tanév végén, amikor még épp hogy csak befejeztük (pünkösdkor) az ún. ünnepes félévet, s amikor a János evangéliumának is körülbelül a felénél járunk, talán időszerű egy összegzés, egy értékelés: hogy állunk keresztyén hitünkkel, kicsoda nekünk Jézus? Látni fogjuk a mesterien ábrázolt (teológiailag és irodalmilag is) fokozatokat, hogy a meggyógyított vak hite hogy mélyül, lelki látása hogy élesedik, hogy lesz az ő Jézus-képe egyre színesebb, konkrétabb, személyesebb!

Amikor először a szomszédok kérdik, csak annyit tud, hogy egy Jézus nevű ember... Nem tud róla többet, azt sem, hogy hol van... Nem sokra megy ezzel a tudással, ami hitnek nem is nagyon nevezhető... De sokan vannak így: általános ismereteik talán vannak Jézusról, régi hittanórák, kátéórák megfakult emlékképei, de messze van ez az igaz hittől... (emlékeznek? „Nem csak az a bizonyos megismerés...hanem egyszersmind az a szívbéli bizodalom is..." Hk. 21) Egyébként ismerek egy embert, aki teológusokat, lelkészeket megszégyenítő ismerettel rendelkezik Jézusról, olyan könyveket ajánl nekem, amelyekről én nem is hallottam, de minden beszélgetésünket azzal zárja, hogy ő nem hisz benne... Egy Jézus nevű ember... Ennyi erővel bárki lehet, érezzük, nagyon homályos még itt a kép...

Amikor a farizeusok először faggatják gyógyulásáról, már többet mond: próféta... (egy próféta?) Ez még mindig nagyon általános meghatározás, de ezzel már azt is megvallja Jézusról, hogy benne van a vallásos hagyományokban, ill. hogy üzenete van Istentől! Van szava, oda kell Rá figyelni! (Sőt, régen úgy is hívták a prófétát, hogy „látó" - Ő látja a jövőmet...) Kicsit szlengesen így is mondhatnánk: Ő tud valamit... Talán Te is kaptál már Kedves testvérem tőle üzeneteket, útmutatást, bátorítást vagy éppen megrovást...! Tőle, a (egy) prófétától...

A második kihallgatásnál a meggyógyított ember már nagyon bátran beszél: „Ha Ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni." Istentől való... Akinek nemcsak szavai, hanem tettei is vannak... Csodái, jelei... Isteni hatalma... Már csak azt nem mondja ki, hogy itt vagyok én, hát kell ennél nagyobb bizonyíték?

Hadd kérdezzek egy furcsát: Éreztük már, hogy Jézus beleavatkozott, belenyúlt az életünkbe? Hogy olyat tett, adott, amit más nem tudott volna? Hogy Ő tesz olyanná, mássá, hívő keresztyénné, amilyen magadtól soha nem lehetnél? Mert csak Ő képes rá, neki van erre kompetenciája, Ő Istentől való...

A végén, a Jézussal való személyes beszélgetés nyomán már nem annyira beszél Róla, hanem látja, Őt, az Emberfiát! Annyi színe van ennek a méltóságjelzőnek: az ember, Isten képmása, a szenvedő, a halálba menő, aztán jelenlegi rejtett dicsőségében is hatalmát gyakorló, végül Aki „amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin..." (Mt. 26, 63)

„Hiszek Uram" -mondja Jézusról, az Emberfiáról, s ez olyan vallomás, mint amit majd Tamás mond („Én Uram és én Istenem" 20, 28), vagy Ady: „És megvakultak hiú szemeim, meghalt ifjúságom, de Őt, a fényest, a nagyszerűt, mindörökre látom!"

„És leborulva imádta Őt". Aki le tud borulni a földre, az mer nem-látni... Hinni... (vakon) bízni Jézusban, az Emberfiában, a világ világosságában...! Vagy éppen Jézus szemével látni, ahogy Kierkegaard mondta: a keresztyén ember háttal ül egy csónakban, vele szemben Jézus, s az Ő szemével tekint a jövő felé...

A gyógyítás egy pillanat műve volt, a hitre jutás egy lassú folyamat, nincs megvilágosodás, mint Buddhánál... De nincs „karatés övrendszer" sem a keresztyén hitben... S igazából két eset lehetséges: „Én ítéletre jöttem a világra, hogy akik nem látnak lássanak, , és akik látnak, vakká legyenek." (39.v.)

Imádkozzunk, hogy egyre többet lássunk Jézusból...!

Ének: 77. zsoltár, 225., 226. és 485. dicséret