Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2015. március 1.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/10.sz.

Lekció: János evangéliuma 4. 43-54

Textus: „Jézus erre így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elindult." (Jn. 4, 50)

 

János evangéliumában az első gyógyítástörténethez érkeztünk -Jézus meggyógyítja a kapernaumi királyi tisztviselő gyermekét -, s rögtön tegyük fel a bennünket leginkább izgató-nyugtalanító kérdéseinket: ma miért nem gyógyít Jézus? Mi mért nem tudunk az Ő erejével gyógyítani? Milyen összefüggés van hit és gyógyulás között? S még egyszer: gyógyít-e Jézus? S egyáltalán: mi a gyógyulás?

Kezdjük a végén: nem a test tünetmentessége, egészséges működése. A Szentírás szerint az egészséges ember testi, lelki és szellemei léte kiegyensúlyozott kölcsönhatásban van egymással, harmóniában él embertársaival, s legfőképpen Istennel! Ezt nyilatkozta egy sportoló: „Ha nincs minden rendben, a tested, a lelked, az elméd, akkor nem tudsz százszázalékosan teljesíteni!"

Újra tegyük fel a kérdést: miért nem gyógyulunk és gyógyítunk?

Azt tapasztalom, hogy sokan a betegségben hisznek...Azt tartják a legfőbb hatalomnak... Szinte az számukra a legfontosabb, hogy betegségeikről beszéljenek, mintha nem is akarnának meggyógyulni... („Akarsz-e meggyógyulni?" -kérdi sok esetben Jézus) Itt is az apa tudomásul vehette volna, hogy van egy gyógyíthatatlan beteg gyermeke, aki rövidesen meg fog halni...

Aztán sokan a gyógyításban (gyógyszerek, kezelések, műtétek, orvosok) hisznek... Itt érzek egy óriási kettősséget: egyfelől az orvostudomány a maga fantasztikus fejlődésével, teljesítményével már-már Isten teremtői hatalmával „rivalizál", másfelől ott duruzsol fülembe Papp Lajos világhírű hívő szívsebész egyik mondata: „Orvos még nem gyógyított meg senkit..."

Megint mások a gyógyulásba vetett hitet hangsúlyozzák... Nem szeretem az amerikai felméréseket, de egyet elmondok: Egyszer 232 szívműtétre váró beteg embert vizsgáltak meg, hogy kiderítsék, hogy milyen körülmények befolyásolják a műtét eredményességét és a túlélést. Nos, az aktív közösségi életet és elkötelezett hitéletet élők 14X kisebb valószínűséggel haltak meg a műtétet követő rövid időn belül, mint a magányosak, s a nem hívők...

És... és lehet hinni Jézus szavában, ahogy a királyi tisztviselő tette: „Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki..." Hitt az Ő mindent újjáteremtő hatalmában... Ez a hit megelőzi a gyógyulást, s nem a gyógyítás, a jel, az igazolás ébreszt hitet... Ez a hit viszonylagossá teszi a gyógyulás mindenekfelettvalóságát... Ebben a hitben a gyógyítás célja, hogy helyreálljon Istennel, Jézussal a bizalmi kapcsolat! Ez a hit „fertőz..." : „És hitt ő, valamint egész háza népe..."

Hiszünk-e Jézus gyógyító szavában? Végül hadd meséljek el egy furcsának tűnő történetet... Volt egy toprongyos öregember, aki minden délben bement egy templomba imádkozni, egyedül, az istentisztelet után, majd néhány másodperc múlva távozott... Gyanakodott a sekrestyés: -Ennyi idő alatt még egy Miatyánkot sem lehet elmondani... Mire az öreg: -Én csak annyit mondok, hogy „Jézus, én vagyok itt, Simon..." Tudom, hogy rövid ez az ima, de tudom, hogy meghallgat engem... Egyszer az öreget elütötte egy autó, kórházba került. Néhány hét múlva megkérdezte az egyik nővér, hogy mondja, hogy lehet az, hogy maga mindig mosolyog, boldog, amikor nagyon súlyos az állapota? - Tudja -mondja az öreg- a látogatóm miatt... „Látogatója...?" -kérdez vissza meglepetten a nővér, én soha nem láttam itt senkit ebben a kórteremben, aki meglátogatta volna... Mikor szokott jönni? -Minden délben. Megáll az ágyam mellett és azt mondja: „Simon, én vagyok itt, Jézus!"

Értjük most már? Ez a tiszta, naiv, gyermeki hit, hogy Jézus itt van velem, s mosolyogva rábízhatom az életem, a betegségem, sőt, a halálomat is...! Igen, legdrágább családtagunk gyógyulását is rábízhatjuk az Ő szavára, ahogy tette a királyi tisztviselő: „Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki..."

Ima: „Jézus, én vagyok itt, Tamás..."

Ének: 33. zsoltár, 164., 172., 226. és 238. dicséret

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 35, összesen: 601469

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.