ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/12.sz.

Lekció: János evangéliuma 5, 16-30

Textus: „Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, mit tesz az Atya..." (Jn.5, 19)

Mai igehirdetésünk Krisztus hatalmának titkáról szeretne szólni... Szem előtt tartva, hogy nemzeti ünnepünk van, az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezünk! Nehezíti a feladatot, hogy nem egy érdekes, izgalmas történet, hanem egy „elvont teológiai szakszöveg" alapján kell ezt megtennünk... S arra is tekintettel kell lennünk, hogy most hittanos gyermekeink is itt ülnek közöttünk, tehát hogy ők is értsék azt, ami elhangzik... Krisztus hatalmának titkáról...

Mindezt Jézusnak egy első hallásra szürke, ráadásul negatív állítására, kijelentésére szeretném felépíteni, amely mégis fontos, kulcsmondat, kétszer is elhangzik, keretbe foglalva beszédét: „...a Fiú önmagától semmit sem tehet..."

Múlt vasárnap a 38 éve beteg ember meggyógyulását, mozgásba lendülését követtük végig, s szinte meg sem említettük a zsidók kekeckedését, akik amiatt támadták Jézust, hogy mindezt szombaton tette... A Mester itt még azzal „tetézi bűneit", hogy saját Atyjának nevezte Istent... Mintegy védekezésképpen, E/3-ban mondja, hogy „a Fiú önmagától semmit sem tehet", azaz, az Istentől kapott felhatalmazást, megbízatást, engedélyt...

Felhatalmazás... Kisebb gyermekeknek mondom, hogy felhatalmazás az, pl. amikor anyu, apu hozzájárulnak, hogy egyedül, kerékpárral mehessetek iskolába... Vagy ápr.1-én, bolondok napján az iskolák igazgatói megengedik, hogy fordított nap legyen: a diákok feleltessék a tanárokat, s akár 1-est is adhassanak nekik...

A néptől kapott felhatalmazással (nagyobbak tanulják történelemből a népfelség elvét, miszerint minden hatalom forrása a nép!) buktathatta meg a fennálló hatalmat a márciusi ifjak fellépése nyomán a magyar nemzet, s kezdődhetett el nemzetünk identitásának, függetlenségének kiépítése, egyben társadalmának polgári átalakulása!

Jézus tehát az Atyától kapott felhatalmazást küldetésére, munkásságára, Őt képviseli, sőt, egy Vele! (Jn. 10, 30)

Igen, Jézus az Atyától teljes, korlátlan hatalmat kapott! S Ő ezt a hatalmat a halandó, bűnös ember érdekében használja... Sem önmagától, se önmagáért nem tesz semmit Jézus! Gyerekektől szoktuk kérdezni, hogy ha ti lennétek a világ királyai, mire használnátok hatalmatokat...? Nos, Jézus arra, hogy „...aki hallja az én igémet és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt, ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe!" (24.v.) Tegnap, az Ökumenikus Női Világimanapon az volt az ige a lábmosás történetéből, Jézus kérdése, hogy „Értitek, hogy mit tettem veletek?" (Jn. 13, 12) Értitek az én, a világ rendjét márc.15-nél és ápr.1-nél is jobban felborító szeretetemet? Azt, hogy hatalmamat arra fordítom, hogy nektek (akik majd megtagadtok, elhagytok, elárultok...) örök életet ajándékozzak, értitek...? Ráadásul nem az idők végén, vagy halálotok órájában, hanem most, amikor halljátok az én szavaimat, hisztek bennem, s hiteteket alátámasztjátok azzal, hogy a jót tettétek, értitek...? „Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre..." (29.v.) Értitek a világnak és az én hatalmamnak ezt az új, gyermekien egyszerű rendjét? Értitek...?

Persze, ehhez kell még valami, amire csak Jézus képes: hogy korlátozza saját hatalmát, sőt, lemond róla! Ahogy Ancsel Éva, magyar filozófusnő megfogalmazta, miszerint a legnagyobb hatalom a hatalomról való lemondás... Megtehetném, de nem teszem... A Fiú mindent az Atyának való engedelmességnek rendelt alá... Valaki így mondta egy igehirdetésben: Jézus legcsodálatosabb tulajdonsága az engedelmesség...(Halljátok, gyerekek?) S mi felnőttek értjük, amit Jézus mond? „...mert nem a magam akaratát keresem..." (30.v.)

„Én önmagamtól nem tehetek semmit..." -fejezi be Jézus. Érjük az Ő hatalmának titkát: felhatalmazását, korlátlan hatalmát, s az arról való lemondását? „Értitek, hogy mit tettem veletek...?"

Imádság: A magyar nemzetért!

Ének: 38. zsoltár, 200. és 378. dicséretek