ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/14.sz. Virágvasárnap

Lekció: János evangéliuma 6, 1-15

Textus: „Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe." (Jn. 6, 4)

Virágvasárnap van... Közel van húsvét... A mi ünnepünk... A mi ünnepünk? Hogyan várjuk? Ahogy szoktuk? Tavaszi nagytakarítás... Bevásárlás... Ünnepi ételek... Család... Azért templomba elmegyünk... Meghallgatjuk a húsvéti prédikációt Jézus feltámadásáról, az énekkar szolgálatát, úrvacsorázunk... Aztán elrepülnek az ünnepek, s várjuk a következőt... Állandó körforgás ez...

„Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe." Hogy várták akkor az emberek, mit ünnepeltek? Éppen azt, hogy nem céltalan körforgás az élet, hanem valahonnan megyünk valahová! Őseinket kihozta Isten Egyiptomból, a pusztában is gondoskodott rólunk (manna), s most várjuk, hogy a római megszállásnak is véget vet, szabadságot és jólétet ad nekünk!

Igen, ez is ünnep, mert értelmet és célt ad az embernek... Mint ahogyan virágvasárnap is tipikus ünnep: az emberi vágyak, reménységek ünnepe... Itt a Messiás... A Szabadító... Ő kell nekünk... „Hozsánna a Dávid fiának!"... Igen, az új Dávid... Amikor Izráel virágkorát élte... A bőség, a mámor, az öröm ünnepe... „Ne búsulj, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér..." S lett, ott a pusztában, ahogy régen, maradt is, 12 tele kosár... Ő kell nekünk... Aki csodát tesz és kenyeret ad... (Panem et circenses...) Tegyük királyunkká...! Jézus azonban „visszavonult ismét a hegyre egymagában." (15.v.) Igen, a félreértések, a céltévesztés ünnepe...

„Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe." Hogy várták a tanítványok?

Fülöp, az idealista, a vágyakból, az igényekből indul ki... Mi kellene...? Már számol is... „Kétszáz dénár árú kenyér..." Majd rögtön hozzáteszi: „...sem elég nekik..." Igen, ötleteink vannak, hogy mit kellene adnunk az embereknek, hogy becsalogassuk őket az egyházba... (Egy presbiteri konferencián ilyen szavak röpködtek: PR, marketing, kommunikáció, fiatalok, játék, zene...De olyat is hallottam, hogy a bűnről, meg szomorú valóságról ne beszéljünk..)

Ezzel szemben András, a realista, azzal lépett Jézus elé, egy kisfiúval, hogy kik vagyunk, s mit tudunk felmutatni, mink van? Maradjunk a tényeknél, ne csapjuk be magunkat... Bezártak vasárnap az üzletközpontok, de ne gondoljuk, hogy ettől majd többen leszünk a templomban... „Van itt egy gyermek, akinél van 5 árpakenyér és 2 hal..." S ő is ugyanoda lyukad ki: „...de mi ez ennyinek?"

„Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe." Hogy várta ez a kisfiú? Engem mindig az fog meg benne, hogy ő volt az egyedüli, aki készült, aki nem jött üres kézzel, aki hozott magával valamit...! Igen, készült, volt célja... Nem úgy, mint annak a 16 éves kislánynak, aki gondolta, motorozik egyet, tesz egy kört, csak úgy, Mihályfa, Cell, Vönöck, előtte balra vissza Mihályfa felé... S Szentmárton előtt ütközött egy 16 éves motoros fiúval, már soha nem érkezett haza... Mint ahogy nem érkezett meg az a 150 ember (köztük egy osztálynyi gyermek) sem, akik egy repülőgépen utaztak, amelyet egy depressziós, céltalan életű másodpilóta szándékosan egy sziklának vezetett a francia-Alpokban...

Virágvasárnap van... Közel van húsvét... A mi ünnepünk...  Hogyan várod? Jólétről, szabadságról álmodozva, mint az emberek...? Számolgatva, tervezgetve, mint Fülöp, a realitások talaján maradva, mint András...? Vagy készülve rá, mint az a gyermek, akinek az 5 kenyerével, 2 halával Jézus már tudott mit kezdeni...? Az idén lesznek úrvacsorai előkészítő alkalmak, nagycsütörtöktől nagyszombatig, direkt azért, hogy amikor vasárnap majd kezünkbe vesszük a kenyeret, felismerjük benne azt a Jézus Krisztust, aki életét adta értünk, feltámadott, most is él, hogy a mi életünknek is célt, értelmet adjon, örök ünnepet, Vele!

Imádság: Hogy lelkileg is tudjunk készülni húsvétra!

Ének: 331. dicséret, 274., 398. dicséret