Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2015. március 8.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/11.sz.

Lekció: János evangéliuma 5, 1-15

Textus: „Volt ott egy ember, aki 38 éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik (...) megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta néki: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" (Jn. 5, 5-8)

Panta rei - minden mozog, mozgásban van: tágul a világegyetem, „...és mégis mozog a Föld", hullámzik a tenger, fúj a szél (= a levegőnek az a része, amely siet...), mozgásban vannak állatok, növények, emberek, bennünk a sejtek, holt anyagokban az elemi részecskék...

És mégis, sokszor úgy érezzük, semmi nem mozdul... Nincs változás... Nincs változás a magán-, a családi-, a társasági életemben, munkámban, egészségemben, boldogságomban, problémáimban, hitemben... Minden mozdulatlan...

Emberünk 38 éve fekszik betegen, mozdulatlanul, tehetetlenül a Betesda tónál. (Hollandiában dolgoztam egy szeretetotthonban, emlékszem egy Jos nevű emberre, aki kb. ennyi éves volt. Mint egy 5-6 éves gyermeké, akkora volt a teste, súlyos fekvőbeteg, beszélni sem tudott, mégis szülei 100 km-ről szinte minden nap eljöttek hozzá...)

38 év mozdulatlanság... Egyetlen remény, hogy angyal szálljon a medencére, s felkavarja a vizet... Mert aki utána elsőként lép a vízbe, meggyógyul... Igen, időnként mozdul a víz, de mások mozdulnak, mások gyógyulnak... Marad a tehetetlenség, a holt remény, az irigység, hogy mindig csak mások... Hogy írja szép versében Tóth Árpád? „Pénzt, egészséget, sikert, Másoknak Uram többet adtál..." (Tóth Á.: Az Isten oltókése)

38 éve senki nem mozdul felé, hogy segítsen... Senki nem jön hozzá... Senki nem emeli fel... „Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba, fogadj fiadnak Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva." (József A.: Nem emel föl)

38 éve -számára- mozdulatlan a világ... A Betesda... A fürdő... Emlékszem gyermekkoromból, a gyógyfürdők büdös vizében nem lehetett ugrálni, játszani, labdázni, körben ülő idős nénik-bácsik komor, szúrós tekintete kísérte minden mozdulatunkat... Beteg, sivár, mozdulatlan, élettelen, világ...

Aztán... Aztán egy nap valami megmozdult... Nem angyal jött, nem a víz... Valaki jött és felé lépett... Valami megmozdult...

Először a gondolatok, vágyak, szavak szintjén... (Jézus)-„Akarsz-e meggyógyulni?" = Akarsz-e kimozdulni tehetetlenségedből?- (Beteg)„...nincs emberem" = Senki nem mozdul felém...(Jézus)- „Kelj fel, vedd fel az ágyadat és járj!" = Mozdulj ki önmagadból, vidd magaddal ágyadat, tehetetlenséged szimbólumát, hogy soha ne feledd, milyen voltál, s menj, éld át a mozgás örömét, a szabadság mámorát, mozdulj az életbe, tiéd az egész világ..." („...És győztes távlatokba néz könnyekel szépült orcád-fényű arcom." -Tóth Á.)

Aztán a test, a végtagok is megmozdultak... „...felvette az ágyát és járt. Aznap pedig szombat volt." Igen, a nyugalom, a mozdulatlanság napján... Amikor kőbe vésett örök törvény őrködött afölött, hogy maradjon olyan a világ, az élet, mint volt... Amikor az Isten is „...megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után..." (I.Móz. 2,2)

Elindult... És egyre célirányosabb, tudatosabb lett a mozgása, a hite, az élete...: Először csak a kötekedő zsidókig jutott, s a nevét sem tudta, hogy ki gyógyította meg... Aztán eljutott a templomba - valószínűleg azért, hogy hálaáldozatot mutasson be Istennek-,ahol találkozott Jézussal. Jézus itt hívta fel a figyelmét arra, hogy nemcsak egészséget kapott, hanem új életlehetőséget... S ezzel ne éljen vissza („ne vétkezz!"), mert a betegségénél is van rosszabb, az ítélet, amely után már tényleg nincs változás, mozdulás... Végül  emberünk visszament az emberekhez, hogy megmondja nekik: Jézus gyógyította meg! Ő mozdította ki tehetetlenségéből: betegségéből és bűnéből!

Panta rei... Mozgásban van-e a mi kis világunk? Vágyaink, hitünk, testünk...? Mozdulunk-e az emberek felé? Jézus felé?

Imádság: A gyászoló családokért

Ének: 35. zsoltár, 251., 450., 469. dicséret

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 45, összesen: 601479

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.