2016. április 17.
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2016/19.sz.
Lekció: János ev. 20, 30-31 és Zsolt. 30
Textus: „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében." (Jn. 20, 30-31)
Még mielőtt bárki meglepődne és elszomorodna, hadd kezdjem azzal a jó hírrel, hogy - bár a felolvasott igeversek befejezésről, összegzésről árulkodnak - még nincs vége János evangéliumának! Gondolkodtam, hová „csapjam" ezt az igeszakaszt, az előző, Tamás-történethez, vagy a következő, szintén csodálatos, immár harmadik megjelenés-történethez, de hamar meggyőztem magam, hogy annyira önálló és annyi fontos dolgot tudunk meg belőle Jézusról, hogy „megérdemel" egy külön prédikációt...
A magyar pingpong legendáról, a Celldömölkön edzősködő Klampár Tiborról most jelent meg egy könyv, melyről a főhős azt mondta, hogy életének kb. egyharmada van benne... Érdemes lenne nekünk is elgondolkodni: ha mi könyvet írnánk magunkról (vagy más rólunk), annak mi lenne a célja? A jobbik énünk megmutatása? Az igazság feltárása? Vagy botránykönyv, amire mindenki felkapná a fejét? Aztán: mi minden lenne benne? Hová születtem, kisgyermekkori élményeink, iskolai eredményeink vagy kudarcaink, szerelmeink, álmaink és a valóság, családi életünk örömei és nehézségei, az idős kor életösszegzése, végül a halállal, a halál utáni élettel kapcsolatos elképzelésünk, hitünk... S mi mindenről nem írnánk ebben a bizonyos könyvben?
János azt írja Jézusról, hogy annyi mindent tett még, melyek nincsenek benne az evangéliumában! Olyan jó úgy gondolni Jézusra, hogy Ő még ennél az evangéliumi Jézus-képnél is több! Ez is teljes, ez is meggyőző, de ő még ennél is többet tett! Jelekről ír János, s emlékezhetünk, vannak írásmagyarázók, akik úgy értékelik az evangéliumot, ill. annak első részét, hogy „jelek könyve"! Jelek, csodák - mind-mind üzenetek Isten csodálatos mennyei világából, gazdagságából, erejéből! Egyszer mondtam a konfirmandusoknak, hogy a szinoptikus (Máté, Márk, Lukács) evangéliumok egy, János Jézusnak három évéről tudósítanak, s persze, kérdezték, a többi idejében, életében mit tett? Mit mondhattam erre? Ugyanazokat!
Minden azért van leírva, hogy higgyük Jézus istenségét! Persze, nem teológiai tételként, hanem úgy, hogy ezáltal áramlik be Isten kegyelme és ereje a mi világunkba és a mi életünkbe! Ezért olvastam fel a 30. zsoltárt: „De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem." (8.v.) Igen, Isten jelenlétét, arcának ragyogását Jézus hozta le közénk, bizonytalanságban, félelemben élő emberek közé! Bonhoeffer írja, hogy a keresztyén ember hite nem lehet „szubjektív fantom, hanem maga az élő Isten, Jézus csodái, Jézus hatása..." János tehát nem csupán ismereteinket gazdagító Jézus-életrajzot írt, nem is csak érzelmileg akart hatni ránk, hanem erre a Krisztus-hitre szeretne bennünket ráébreszteni!
Végül minden azért van leírva és azért tett Jézus, hogy „e hitben életetek legyen az ő nevében!" Sok hívő és gondolkodó ember, lelkész megfogalmazta már, hogy a mai ember nagy tragédiája, hogy számára a hit nem egzisztenciális, nem életbevágó kérdés, hanem sokadrangú, az értékrendje végén kap helyet. Már gyermekeit úgy neveli, hogy a legfontosabb, hogy teremtsen egzisztenciát magának, azaz, legyen valaki! Tanulmányok, munkahelyi előmenetel, anyagi dolgok, emberi kapcsolatok - min-mind ezt szolgálják. Jézusnál nem ezekben a dolgokban mérik az élet értékét. Nála mást jelent az élet! Nála több az élet! Ő nemcsak az élet földi-társadalmi keretei közé akar bennünket „berendezni"! Ő az Atya országában szeretne nekünk is helyet készíteni, ahogy mondta a búcsúbeszédben. (Jn. 14, 2)
Hallottuk: János könyvet írt Jézusról, s hogy azt miért tette. Ha Jézus írna rólunk, emberekről könyvet, vajon le tudná-e írni abban, összegzésként, hogy hittünk benne, hogy Általa Isten szeretete ragyogta be mindennapjainkat, s hogy Ő örök életet, „mennyei egzisztenciát" teremtett nekünk, mert hittük, „hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia!"
Imádság: hogy tudjunk az ÉLET-ért, az örök életért imádkozni!
Ének: 62. zsoltár, 200. és 234. dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 50, összesen: 536196