Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2016. február 14.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2016/8.sz.

Lekció: János ev. 18, 37-40

Textus: „Ekkor újra kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabbást!" Ez a Barabbás pedig rabló volt." (Jn. 18, 40)

 

Hittanórákon szoktunk játszani a gyermekekkel ún. választási játékot: Mondok két dolgot, lehetőséget, s nekik kell dönteni, hogy melyiket szeretnék... Pl. nyár vagy tél, fürdés vagy kirándulás, tv vagy számítógép, pizza vagy lángos, kóla vagy ásványvíz, hittan- vagy tesióra...?

Minden jó játék az életre nevel, ahol majd szintén sokszor dönteni kell. Nagyobb (pár-, pálya-, lakóhelyválasztás stb.) vagy kisebb, hétköznapi döntésekben, s ugye tudjuk, hogy legtöbbször a sok kis apró választások adják ki a nagy döntéseket, s jelölik ki az ember útját... Nehezíti a helyzetet (az életet!), hogy sokszor nem egyértelmű, jó és rossz, fekete vagy fehér, igen és nem között kell választani, hanem pl. kisebb és nagyobb rossz között...  Ráadásul, nagyon sokszor igazából nincs is „steril" döntési helyzet, hanem az élet sodrásában egyszer csak a kész tények között találjuk magunkat, igen ezek a kényszerhelyzetek, kényszerpályák, amikor igazából nem is mi döntünk, hanem felőlünk döntenek... S akkor még nem beszéltünk a körülményekről, a kívülről, belülről, felülről, mindenhonnan jövő hatásokról, pressziókról, amelyek szintén nagymértékben befolyásolják sorsunkat-életünket...

János evangélista - meglepetésre - nem „dramatizálja túl" a sokak szerint a világtörténelem legsúlyosabb kérdését, hogy Jézus vagy Barabbás legyen szabadon bocsátva... A többi evangélista külön fejezetet szentel e kérdésnek (Lukács még fokozza is, 3X „kérdezteti meg" Pilátussal a népet...), Jánosnál viszont még az eldöntendő kérdés sem hangzik el, az események sodrába ágyazódik bele... Ő, akinél leghangsúlyosabb, hogy Jézust a hit Krisztusaként ábrázolja, aki mellett dönteni kell, itt mégis marad a történelem Jézusánál, a száraz tényeknél, szinte lehetőséget sem ad az olvasónak, hogy átgondolja és magában eldöntse a nagy kérdést... Van még egy érdekesség, erre Farkas József hívta fel a figyelmet: Barabbás - a legrégebbi kódexek szerint - eredetileg Jézus Barabbás volt, a Barabbás név pedig Jézusra  „illik" leginkább: az Atya Fia... Mintha a név is mindegy lenne... Minden mindegy... Mintha nem is lenne fontos ez a választás... Pontosabban: nem a nép dönt, a nép szava, hanem Isten szava... Az Ő terve, forgatókönyve szerint végzi Jézus a küldetését!

Van még egy erkölcsi kicsengése is János leírásának, ő sem hallgatja el, hogy „Barabbás pedig rabló volt..." (Máté szerint hírhedt fogoly, Márk szerint lázadó és gyilkos, Lukács szerint gyilkos...) Értelmezhetjük tehát így is a kérdést: mit szeretnétek, ki legyen szabad, ki éljen köztetek, kinek a szellemisége-lelkisége hassa át a ti világotokat...? Úgy tűnik, a mai világ is Barabbást választja Jézussal szemben, az erőszakot, a lázadást, a korrupciót, a rossz fiúkat - gondoljunk a viszkis rabló melletti nép-szimpátiára...

János tehát mintha bagatellizálná a nagy döntést... Ha azonban folyamatában (tovább)olvassuk a kihallgatás eseményét, rájövünk, hogy mégiscsak megjeleníti a személyes döntés jelentőségét... - Pilátus személyében! Ahogy ingázik a helyszínek között, kint és bent... Ahogy „lavírozik" a császár és nép között... Ahogy igyekszik áttolni, áthárítani a döntést, a következményekkel járó felelősséget a tömegre... Ha bele gondoljuk magunkat az ő helyzetébe: bár van egy személyes véleményem, meggyőződésem Jézussal kapcsolatban („nem találok benne semmiféle bűnt..", ergó: helye van a világban, a társadalomban, az élet(em)ben...), mégis, itt nincs jó, mindenki megelégedésére való döntés... Aztán ki tudja, mennyire komoly az a Jézus királysága... Különben is, egyre inkább a körülmények, a környezetem, a család hozzáállása, nyomása az, ami számít... Végül: kényszerpályán vagyok... Én döntök vagy Ő dönt(ött) felőlem...?

Az események, a (ki)hallgatás folytatódik tovább... Ha még nem döntöttünk volna...

Imádság: „Lelki próbáimban Jézus légy velem...!"

Ének: 30. zsoltár, 338. és 445.dicséretek

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 31, összesen: 601465

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.