ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2016/22. Áldozócsütörtök

Lekció: János ev. 21, 18-23

Textus: „Péter ekkor megfordult és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett (...) Őt látta tehát Péter, és megkérdezte Jézustól: Uram, hát ezzel mi lesz? Jézus pedig így szólt hozzá: Ha akarom, hogy  ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? (...) Elterjedt tehát az Atyafiak között az a mondás, hogy az a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta neki, hogy nem hal meg..." (21, 20-23)

Ma, áldozócsütörtökön, mivel szűk, szinte bibliaórás-énekkaros körben vagyunk együtt, elárulom, úgy jön ki a lépés a János evangéliuma végével, hogy pünkösdkor, konfirmáció alkalmával lesz az utolsó igehirdetés (Kövess engem!), most vasárnap Péter sorsáról lesz szó, folytatva a múlt vasárnapi, anyák napi párbeszédet (szeretsz engem?), ma pedig a „szeretett tanítvány", János jövője kerül terítékre... - annál is inkább, mert találunk benne négy áldozócsütörtöki gondolatot, üzenetet!

„...hát ezzel mi lesz?" - kérdi Jézustól Péter a mögöttük álló másik tanítványra, Jánosra mutatva. Nem maga János kérdi, hanem Péter... Igen, valahol mindnyájan ilyenek vagyunk, hogy szinte jobban érdekel a másik sorsa, mint a sajátunk. Péter kíváncsi. Talán egy kicsit irigy is. Ugyanis - erről lesz majd szó vasárnap - Jézus utalást tesz Péternek az ő szenvedéseire és mártírhalálára, s Péter kérdésében talán benne van a miért is: nekem ez lesz a sorsom, neki mi? Péter akkor még nem tudta, János tanítványi köre viszont már igen, hogy János hosszú életet élt, sírja - a hagyomány szerint - Efézusban található. Bizonyára mi is sokszor igazságtalanságnak tartottuk, hogy az egyik ember élete fiatalon derékbe tőr, míg  a másik magas kort él meg. Mi lesz a másikkal? Ki mit kap és mit érdemel? S egyáltalán: kinek lehet része az üdvösségben? - Látjuk, kíváncsiságból és gyarlóságból fakadó, örök emberi kérdések ezek!

Jézus kezében van a sorsunk! - ez lehet az értelme és számunkra megfogalmazott üzenete Jézus válaszának. Bár ő keményebben felelt: „...mit tartozik rád?" Jézus szuverén joga az ember sorsa feletti döntés! Egyáltalán a jövő és üdvösség kérdése. Éppen a mennybemenetel előtt álló Jézus magyarázta az izráeli királyság felállítását tudakozó tanítványoknak, hogy „nem rátok tartozik, hogy megtudjatok olyan időpontokat vagy alkalmakat, amelyeket az Atya a maga kizárólagos hatalmával állapított meg." (Ap.csel. 1, 7) Jézus kezében a sorsunk. S ezt úgy is érthetjük, hogy az Ő kegyelmétől függ a jövőnk, üdvösségünk, nem a mi érdemeinktől.

Olyan könnyen félreérthetjük Jézust! Igen, az emberek hajlamosak - vágyaikat követve! - félreérteni Őt! Talán a János iránti tisztelet, talán a halál elkerülésének ill. az örök életnek vágya eredményezte, hogy sokan azt gondolták a magas kort megélő Jánosról, hogy Őt még élve találja a visszatérő Jézus és nem hal meg! Sokszor nem tudom, szóljak-e, amikor családlátogatás alkalmával, templomba nem járó, nem hívő emberek is olyan könnyen beszélnek szintén nem hívő elhunyt szerettük mennyben létéről, amikor pl. azt mondják, ő már onnan felülről néz bennünket, s vár ránk, s majd odafent találkozunk...

Végül: Jézus minden szavában, abban is, amelyikben „helyre teszi" az Őt félreértő embert, evangélium, örömhír van! „Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?" Kihalljuk ebből Jézus ígéretét, hogy „eljövök!"? Az első keresztyének még Jézus közeli visszatérését (parúszia) várták! Ezért is gondolták többen, hogy az idős János még megélheti... És mi? Várjuk Jézus visszajövetelét? Számomra olyan csodálatos az - s újra és újra elmondom - áldozócsütörtök ünnepében, hogy nem a búcsú, hanem a visszatérés gondolata, üzenete a domináns! (Lásd még Ap.csel 1, 11!) Eljövök! - mondja nekünk Jézus.

Két figyelmeztető (ne akarjunk többet tudni, mint amit Isten kijelentett nekünk és ne ringassuk magunkat vágyaink tévedésében!) és két örömüzenetet hallhattunk ma áldozócsütörtökön: Jézus kezében van a sorsunk, sőt, mindenki jövője, Aki megígérte, hogy eljön hozzánk! Várjuk Őt?

Imádság: „Mivel Te utat nyitottál és tanítottál mennybe menni, Adjad, hogy Téged kövessünk és siessünk nyomodban lenni!"

Ének: 358. és 359. dicséret