ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/53.sz.

Lekció: Mt. 1, 18-25

Textus: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"

Gyülekezeti naptárunkban magyar költők verseiből vannak idézetek, többek között Karinthy Frigyes: Előszó c. verséből, melynek refrénje, hogy „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.." Egy csodálatos, kibeszélhetetlen titok, amit mégis mindenkinek tudnia kell! - így voltam ezzel az ismert, különleges, hihetetlenül gazdag mondanivalójú és örökké aktuális igével, amelyről eddig nem is nagyon mertem prédikálni... Most mégis úgy döntöttem, hogy ma Szenteste, holnap és holnapután, tehát ünnep mindkét napján erről az egy igéről, az Aranyevangéliumról, a Kis Bibliáról, a János 3, 16 -ról szeretnék beszélni! Ma tehát az első „harmadáról", arról, hogy Isten szereti a világot! Mint valami különleges kincset, drágakövet, gyémántot, forgassuk csak, először  essen a fény a mondat alanyára, Istenre!

Isten szereti a világot... Kicsoda Ő? Ez is milyen elgondolkodtató, hogy így ezt a kérdést szinte soha nem szoktuk feltenni, mégis minden prédikáció erre szeretne választ adni... És ebben az igében - a szavak, kifejezések mögött - ott is van: a világ (kozmosz) mögött annak Teremtője, a szeretet, mint viszonyulás mögött a Gondviselő, Mennyei Atya, az Egyszülött Fiú mögött a Megváltó Isten és az örök élet mögött pedig az Üdvözítő Isten! Teológusok könyvtárnyi irodalmat írtak már erről, János evangélista elmondja, elrejti 4 szóban, hogy kicsoda a mi Istenünk! De forgassuk csak tovább ezt a kristályt...

Szereti Isten a világot... Nem csodálatos ez? Nem inkább gyűlölni, utálni kellene, ahogy legtöbbször mi is szoktuk..? Vagy legfeljebb lakonikus közönnyel nézni, mert olyan, amilyen... De szeretni..?! Szeretni a világot a természeti katasztrófáival és világháborúival... Káoszával és minden pusztító erőivel... Bizonytalanságával, félelemeivel, szenvedésével, betegségével, halálával... És mégis Isten mindezek ellenére, amilyen, amilyenné tesszük, s benne mi magunk amilyenek vagyunk, szereti Isten a világot..! (Hogy mennyire, erről majd holnap...) Az se tévesszen meg bennünket, hogy igénk múlt időben van: ez az eredeti görög nyelvben nem ún. befejezett múlt, ami egyszer volt és tényleg elmúlt, hanem olyan cselekvést jelöl, ami még most is tart! Most is, 2020-ban, amikor többek között egy világjárvány sújtja az Isten által szeretett világot, s nagyon sokan emiatt (is) kétségbe vonják az Ő létét, pláne a szeretetét... Ez a bizonyos agapaó = szeretni-ige a Bibliában az isteni szeretetnek a kifejeződése... Miért kell ezt hangsúlyozni? Egyszerűen azért, mert amit mi szeretetnek hívunk, még akkor is ha karácsony van, az egészen más... Csak néhány szóban, hogy milyen is ez az isteni szeretet:

- Érdek nélküli (az emberi szeretet legtöbbször vagy üzleti jellegű, valamit valamiért vagy ösztön-vezérelt, mint az anyai szeretet, de emögött is lehet számítás, vélik sokan...)

- Feltétel nélküli (Főleg az apák szokták feltételekhez kötni gyermekekhez való viszonyulásokat...)

- Kezdeményező... Nem vár a másikra, hogy ő lépjen felém először...

- Formáló erejű... Aki csak egyszer is tényleg az Isten szeretetéből érzett meg valamit, az biztos hogy változtat az életén, magával ragadja!

- Megmagyarázhatatlan... Nem tudom már hol hallottam: ha meg tudod magyarázni, hogy miért szereted a másikat, akkor nem igazi az a szeretet... Így is szokták definiálni az agapét: szeretem, mert... szeretem! Csak úgy..! Na még egyet fordítsunk rajta...

A világot szereti Isten... Valaki így fogalmazta meg nagyon találóan, hogy tulajdonképpen a teremtett világ nem más, mint Isten szeretetének a túlcsordulása... Isten nem akart magában lenni, magáért élni, magát szeretni... Túlcsordulás... Mint a római kútnak az edényei, túlcsordul a felső, s megtölti az alatta valót... A világot, a kozmoszt szereti Isten... A makro-és a mikrokozmoszt... Az egész világmindenséget, melyet a semmiből, a káoszból hozott létre, hogy rendezett világ legyen és kinek-kinek a kis világát, igen engem és téged is szeret az Isten! Ez még akkor is is így van, ha többnyire a rosszat, a bajt, a káoszt látjuk... Hadd mondjak el egy kis történetet... Egy apuka unta már, hogy kisfia nem hagyta újságot olvasni... Gondolt egyet: a magazinban lévő világtérképet felvágta ollóval, s mondta, hogy mint egy puzzle-t, rakja ki, s majd akkor játszik vele... Alig telt el néhány perc, kész vagyok... - mondta a fiú. Ezt hogy csináltad?? - kérdezte az apa. Észrevettem - mondta a gyermek, hogy a hátlapján van egy emberi arc, azt könnyen kiraktam, s utána csak meg kellett fordítani, s összeállt a világ... Értjük? Az az Arc, amit nekünk magunkban ki kell raknunk, nem más, mint a most ünnepelt Jézus Krisztus, akire nézve teremtett Isten mindent, s akkor a mi életünkben is minden a helyére kerül!

Isten szereti a világot, szereti Isten a világot, s a világot (benne minket!) szereti Isten...! Ezzel kívánok ma estére is áldott karácsonyt!

Imádkozzunk: Adjunk hálát Isten szeretetéért! Énekek: 314, 315, 318