ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/55.sz.

Lekció: Mt. 2, 13-20

Textus: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn.3, 16)

Elérkeztünk a harmadik részéhez ennek a csodálatos igének, drágakőnek, kristálynak... Az első „mozzanat" az volt, Szenteste, hogy vegyük kézbe és forgassuk: Isten szereti a világot, igen, Isten a mi Teremtő, Gondviselő, Megváltó és Üdvözítő Istenünk, aztán szereti, érdek-és feltétel nélkül, megmagyarázhatatlanul, végül nem csak a világra, a kozmoszra irányul ez a szeretet, hanem mindenkinek a kicsiny világára, életére. Tegnap, ünnep 1. napján mérlegre tettük drágakövünket, s megnéztük a súlyát, hogy ez mibe került Istennek, mit fizetett érte? Egyszülött fiát adta... Adta a világra, karácsonykor, s adta a keresztre, nagypénteken! Így együtt teljes az Ő ajándéka. Hála és szégyen, öröm és bűnbánat egyaránt benne kell hogy legyen! Ma, ünnep 2. napján pedig nem marad más hátra, mint a gyémántnak, kincsnek az elfogadása, s arról fogunk hallani, hogyan vehetjük át, s mit is jelent ez a felbecsülhetetlen ajándék!

„... aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen". Aki hisz... Igen, tulajdonképpen ennyi a hit, ez a lényege, elfogadni azt, amit az Isten nekünk készített! Kérdezhetnénk, ha csak ennyi, akkor miért nem hisznek többen...? Talán amiatt az emberi büszkeség miatt, hogy nekem elég, amit magamnak elő tudok teremteni, nem akarok rászorulni senkinek a „könyöradományára"... Maga az elfogadás tehát egy nehéz döntés: „önellátó" leszek vagy Isten támogatottja, pártfogoltja, megajándékozottja..? Igen, itt is az a kérdés, ami a Hegyi beszéd olvasása során is oly sokszor előjött, hogy Vele vagy Nélküle..? Vele a keskeny úton, a szoros kapun át az élet útján az örök élet felé vagy nélküle a széles úton, a tágas kapun keresztül a halálon át a második halálig, a kárhozatig, a teljes Isten-nélküliségig..! Az elfogadás tehát egy tudatos döntés, de nem csupán fejben vagy szívben, hanem „kézzel és lábbal", azaz gyakorlati cselekedetekben, szolgáló életben kell véghez vinni. Erről beszél Jézus az utolsó ítéletről szóló példázatban, hogy annyira hiszek, amennyiben be tudom fogadni és segíteni tudom a másik embert, az éhezőt, a szomjazót, a jövevényt, akiket Jézus képvisel! „Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg." (Mt. 25, 40)

Mindenek előtt Istennek a megmentő szándékát lássuk tisztán Kedves Testvérek, hogy Ő nem akar elveszíteni bennünket! Sem az életben, sem pedig akkor amikor eljön a végső számadás napja... Azért hangsúlyozom ezt, mert már a földi élet során lehetünk elveszettek: céltalan, üres életet élők... Akiknek nincs életük, abban az értelemben amit Isten akar nekünk adni, az a „dzóé", hanem csak „biosz"-uk, puszta biológiai létük... Akiknek nincs templomuk, csak bevásárló központjuk... Akiknek nincs lelki kenyerük, Istennek igéje, csak kenyerük... S akiknek minél több mindenük van a „földi kincsekből", annál szegényebbnek és üresebbnek érezhetik magukat... Hogy még jobban érzékeltessük a különbséget a kétféle élet között: bioszuk az állatoknak is van, a dzóé ezzel szemben az isteni teljességet, életet is magába foglalja! A biosz az nem más mint keret, a dzóé maga a kép! A biosz a halálig tart, a dzóé ezzel szemben örök!

Igen, elérkeztünk ide, hogy nem csak arról van szó, hogy Isten nem akar bennünket elveszíteni, hanem egyenesen örök életet szeretne nekünk adni! Értjük ezt? Örök életet! Erről mondja Pál: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek." (I. Kor. 2, 9) Egy térhez és időhöz nem között élet! Nem csak örökké tartó, hanem Felülről kapott élet! Egy egészen más fajta lét-mód, mint amit itt a földi keretek között élhetünk!  S aminek a lényege, hogy végre együtt lehetünk a mi Megváltó Urunkkal! Olyan csodálatos tehát, hogy nem kell nekünk erről az életről lemondani, ahogy Ady tette egyik szép versében: „... Futó csillagok fényüket rám-szórták, Elkábítottak olcsó mandragórák. S az Élet helyett nem jöttek csak órák." Nekünk az a reménységünk, hogy ezzel szemben az órákban, a földi létben, a mulandó bioszban is megjelenhet a dzóé, az Élet, így nagybetűvel, ahogy a költő is írta, velünk lehet Jézus Krisztus! Mert „akié a Fiú, azé az Élet!" (I. Jn. 5, 12)  Isten tehát örök életet szeretne nekünk adni. Ez egészen úgy pontos, hogy azt akarja visszaadni, ami az Édenben, a bűnesetnél elveszett... Mert az még Dzóé volt, amikor az ember nem ismerte a nélkülözést, a félelmet, a magányt, a betegséget, a szenvedést, a halált, s bizalmas, szeretetteljes közösségben, harmóniában élt magával, társával, a teremtett világgal (kozmosz) és a Teremtővel! Ez veszett el, amikor az ember rosszul döntött. De most újra döntéshelyzetben vagyunk. „... mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is..!" (V. Móz, 30, 19) És fogadd el az Ő ajándékát..! Ezért imádkozzunk!  Énekek: 316, 327, 461