ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/50.sz.

Lekció: Mt. 7, 15-20

Textus: Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. (7, 15-20)

A múlt vasárnap - többek között - a megtérésről szólt az igehirdetés, s ennek kapcsán idéztük Jézus előhírnökének, Keresztelő Jánosnak a megtérésre hívó felszólítását, hogy „térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa..!", majd azt is mondja, hogy „teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt..!" Erről, a gyümölcstermő életről beszél Jézus is a folytatásban, s én is erről szeretném ma, advent 2. vasárnapján Istennek üzenetét hirdetni.

Először is nézzük meg, hogy mi is az a gyümölcs, amelyről Keresztelő János és Jézus is beszél, mit kell értenünk ezalatt? Ha általánosságban kellene megfogalmazni, akkor mondhatnánk azt, hogy a tetteink, a szavaink, a viszonyulásaink, végső soron az életünk... Kicsit konkrétabban: a XX. század nagy református püspöke, Ravasz László azt mondta, hogy a gyümölcs az egyrészt bizonyosság, Isten szeretetének bizonyossága, elsősorban a magam számára, másrészt hála Isten fel, harmadrészt pedig szolgálat embertársaim felé... Egész egyszerűen, a fa nem magának termi a gyümölcsöt, hanem másnak, hogy mások leszakíthassák és elfogyaszthassák... Igen, mindhárom nagyon fontos, mégis most hadd emeljem ki az elsőt, hogy a gyümölcs mindig bizonyosság, megerősítés, visszajelzés számomra, hogy nem hiábavaló az Istenben vetett hit, van értelme, eredménye, gyümölcse! Látható bizonyossága a megtérésnek, a Krisztusnak átadott életnek! Ilyenkor mindig eszembe jut egy volt évfolyamtársam, aki középiskolában kifejezetten züllött figura volt: igazi pesti rocker, bőrdzsekiben... Koncertek, piálások, csajozások és látványos devianciák egész sora jellemezte az életét, amikor 18 éves kora körül hallottam, hogy ez a fiú megtért... S való igaz, külsőleg is alig ismertem rá: rövid haj, szolid ruházat, barátságos tekintet, s mindezek fölött rengeteget olvasta a Szentírást, keresztyén közösségbe járt, bátran tett bizonyságot új, krisztusi, gyümölcsökben gazdag életéről, s ma lelkészként követi és szolgálja Jézus Krisztust!

Ha ez ilyen egyszerű, akkor nézzük meg, mi a probléma, a nehézség a gyümölcstermő élettel kapcsolatban? Jézus a hamis prófétaság két nagy kategóriájáról beszél meglátásom szerint, amikor azt mondja, hogy „nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt..." Az első, amikor a jó fa is teremhet rossz gyümölcsöt, amikor a hívők, az egyháztagoknak is lehetnek Krisztushoz méltatlan tetteik, megnyilvánulásaik, életük. Ezt a hamis prófétaságot képviselik például a különböző szekták a történelmi egyházak bűneivel kapcsolatban. Mert még ha jogosak is a kritikáik, vajon ők hitelesek-e, ők méltóak-e arra, hogy ítélkezzenek..? A másik „fals hang", amikor a rossz fa is teremhet jó gyümölcsöt, inkább kívülről, a világ felől szokott érkezni, mondván, hogy nem kell feltétlen keresztyénnek lenni ahhoz, hogy erkölcsös, segítő, embertársainkat tisztelő, szerető életet élhessünk... Ilyenkor karácsony előtt még inkább felerősödnek ezek a negédes és kegyes szólamok... Mintha az emberben lenne valamiféle természetes jóság, amit csak hipp-hopp aktivizálhatnánk magunkban... A Szentírás azt tanítja, hogy Ádám és Éva utódai vagyunk, akik a „rossz fát" választottuk, ergo nem hozhatunk magunktól jó gyümölcsöt... Csak akkor ha... Életünk vad fájába be nem lesz oltva egy nemes rügy, hajtás, vessző, ág..., azaz Jézus Krisztus! Ez a megtérés, amelyről a múlt vasárnap is beszéltem...

A hamis próféták után nézzük végül mit is mond Jézus? „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem." Mi a garancia arra, hogy ez valóban így van? Talán nem mindenkit győz meg a Heidelbergi Káté 64. kérdésére adott válasza, mondván, hogy „lehetetlen, hogy aki igaz hit által Krisztusba oltatott, a háládatosság gyümölcseit ne teremje..." Meggyőzőbb lehet Jézus szava, amikor azt mondja, hogy „Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." (Jn. 15, 5). Legfőképpen pedig az Ő gyümölcstermő, áldozatos élete: azért jött el hozzánk első karácsony éjszakáján, azért halt meg értünk a Golgotán és azért támadt fel húsvét hajnalán, hogy Benne hívő és Benne kiteljesedő, hiteles és megtéréshez illő gyümölcsökkel teli életet élhessünk! Ezért imádkozzunk!

Énekek: 42, 231, 312