ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/20

Lekció:  I. Kor. 15, 29-34

Textus: „Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? Miért vállalunk veszedelmet mi is minden pillanatban? Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk". Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!" Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.

Egy pozitív haszna, lelki hozadéka mindenképpen van ennek a járványnak: segít átértékelni viszonyulásainkat, önmagunkhoz, egészségünkhöz, munkánkhoz, aztán családtagjainkhoz, szeretteinkhez, közösségeinkhez, gyülekezetünkhöz, s talán az élő Istenhez is, egyszóval: hogy másképp lássuk az életet, az életünket!

Van valami, amely nemcsak átértékelni segíti az életet, hanem felértékeli, sőt, mindennél értékesebbé teszi földi életünket, ez pedig nem más, mint Krisztus feltámadása ill. ennek legfőbb következménye, hogy mi is fel fogunk támadni! Nézzük, milyen üzenetek, figyelmeztetések vannak ezzel kapcsolatban számunkra felolvasott igeszakaszunkban!

Az első, hogy most, még földi életünkben kell mindent megtenni magunk, szeretteink és embertársaink üdvösségéért! Mindent megtenni ez annyit jelent, hogy elfogadni Istenünk mentő szeretetét, kegyelmét, amelyet az értünk meghalt és feltámadt Jézus Krisztusban nyújt nékünk! Akár most is, még ma..! Mert a halálban erre már nem lesz lehetőség. Pál itt megemlíti a korinthusiaknak egy pogány szokását, gyakorlatát, hogy elhunyt szeretteik sírja fölött megkeresztelkedtek, hogy így biztosítsák számukra az üdvösséget, az örök életet! Mások helyett és az elhunytakért ezt már nem lehet. Mi protestánsok a Szentírás alapján nem tudjuk elfogadni római katolikus testvéreinknek azt a kegyességi gyakorlatát, hogy elhunyt szeretteik lelki üdvéért imádkoznak, adományokat tesznek vagy bármily más módon próbálják ezt elérni. Az élőkért, azokért lehet, sőt, kell is imádkoznunk, könyörögnünk. Ezekben az időkben különösen is fontos, hogy embertársaink foglalkozzanak az üdvösségükkel, s ezért imádkozzunk! Igen, itt a földön dől el a mennyei üdvösség, ez teszi igazán értékessé földi napjainkat!

Az élet küzdelem, szemben a halállal, a kárhozattal! S minél több időt, energiát fektetünk a harcba, minél több áldozatot teszünk, annál értékesebb lesz számunkra! Így van ez az élet minden területén, az anyagiakban, a tanulásban, munkában, de még a szerelemben is... Igen, értékesebb az életünk, ha szenvedni is tudunk azért, amiben/akiben hiszünk! Pál itt saját élete példáját hozza fel, hogy hányszor kellett szembenéznie a halállal. Sőt, arról beszél, hogy még vadállatokkal is kellett küzdenie. Némely igemagyarázó feltételezi, hogy neki is, mint annyi keresztyén mártírnak ez volt a büntetése, hogy cirkuszi arénában kellett viaskodni a fenevadakkal, mások azt mondják, hogy ez csak jelképes beszéd a részéről, s küzdelmes, veszélyes életére utal. Ahogy egy másik levelében le is írja: „...többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben.(...) háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést (...) Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között..." (II. Kor. 11, 23-26) El lehet gondolkozni azon, hogy nekünk mennyit kellett szenvednünk hitünkért? S azon is, amit egy lelkészbarátom mondott: mi Pál apostolokhoz képest csak afféle hobbi-keresztyének vagyunk... És azon, hogy minél több áldozatot tudunk hozni Istenért, az Ő népéért, az is - látszólag ellentmondás... - felértékeli az életünket!

Az élet több evésnél és ivásnál! - ez a következő figyelmeztetése igénknek. Itt Pál szembemegy azzal, amit egy görög filozófus hirdetett, hogy az életben a legfontosabbak a testi élvezetek. Egyszerű a magyarázata: ha eszünk-iszunk, a hiányérzetben lévő fájdalmunk megszűnik, nem szenvedünk. Majd azt is hozzáteszi, hogy a halállal (örök élettel, üdvösséggel) nem kell foglalkoznunk, mert amikor „még mi vagyunk, akkor a halál nincsen, amikor meg megérkezik, akkor pedig már mi nem vagyunk..." Nem ismerős? Nem így élnek ma is emberek milliárdjai? Nem ezt árasztja a média, nem ezt üvöltik a reklámok? És mi már túl vagyunk ezen az „életfilozófián"? De továbbmegyek. Van egy mondás: „Az élet túl rövid, hogy rossz borokat igyunk..." Akkor eszerint az ételek-italok, fogyasztási cikkek minősége határozza meg az élet értékét?

Legyetek józanok...! - zárja intelmeit Pál. Ne meneküljetek a valóság elől..! Ne áltassátok magatokat...! Ébredjetek fel..! Legyetek józanok és lássátok tisztán egyrészt a halál, másrészt a feltámadás valóságát! A feltámadt, élő Jézus Krisztust! Az Ő és a mi feltámadásunkat! Mert most is ez az alap, erre építve lehet értékes az életünk, s lehet örök életünk!

Imádság: betegekért, szenvedőkért, egészségügyi dolgozókért!

Énekek: 66, 350, 397

Hirdetés: Az ápr.30. Kormányrendelet megengedi a vallási szertartások megtartását, ezért május 17-től megtartjuk istentiszteleteinket, a biztonsági intézkedések betartása mellett! Várjuk szeretettel testvéreinket!