ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/19

Lekció:  I. Kor. 15, 20-28

Textus: „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje." (20.v.) „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál." (26.v.) „...hogy Isten legyen minden mindenekben." (28.v.)

Halálról, feltámadásról, végső időkről nem könnyű beszélni, s persze megérteni sem. Itt különösen is érezzük, hogy szavakkal, fogalmakkal, tételszerű megfogalmazásokkal nem lehet kifejezni azoknak a lényegét. Mint ahogy Isten országát sem könnyű szavakba önteni, ezért is beszélt Jézus képekben, példázatokban, hasonlatokban. (magvető, szőlőmunkások,  elveszett bárány stb.) Hasonló eszközhöz folyamodik Pál apostol is, képekkel, hasonlatokkal próbálja meg azt kifejezni, amit szavakkal nem lehet... Gondolhatunk arra is, hogy a média és a reklámok világában, az interneten is, csak a szöveg, a szó, már kevés... Kell az ábra, a kép, a videó, hogy minél több érzékszerven és csatornán keresztül menjen tovább az információ, s annál érthetőbb és hatékonyabb legyen az üzenet...

Krisztus feltámadásáról eddig minden alkalommal elmondtuk, hogy az az alap, arra épül a hitünk, a keresztyénségünk, az egyház, minden! De hogy mi is a jelentősége, ezt egy szép, természetből vett hasonlattal bontja ki Pál, s azt mondja, hogy „ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje..." Elhunytak zsengéje, zsenge... Ha felütjük az Értelmező Kéziszótárt, akkor azt találjuk, hogy „Fejlődőben, érésben levő v. éppen most kifejlődött fiatal, friss ..." Nekem pedig az az emlék villan be erről, amikor édesapám, aki szőlész, borász, kertész is volt, gyermekkoromban mutatott egy száraz vesszőt, s azon egy parányi zöld kis hajtást, hogy nézd, már zsengéllik... A halott vesszőn megjelent az élet..! Krisztus, mint az elhunytak zsengéje, ezt így lehetne mai, hétköznapi nyelven visszaadni, hogy az Ő feltámadásával valami elkezdődött, folytatás következik..! Az Ő feltámadása volt az első termés, amit majd követ a mi feltámadásunk! Krisztus feltámadt, ezért majd mi is feltámadunk! (Egy falu temetőjében ez volt a kis- és a nagy kap fölé írva, de a kiskapu ki volt nyitva, így csak a nagykapu fölötti szöveg volt olvasható, hogy „támadunk!"...) Miért mondtam ezt el?

Mert egyenlőre még ez a helyzet, ez az állapot tart, hogy támadunk... Pontosabban, hogy folyik a harc az élet és a halál erői között. Igen, itt a következő kép, hasonlat, a halálról úgy beszél Pál, hogy mint utolsó ellenség... Mint ahogy mi is azt szoktuk mondani róla, hogy könyörtelen, kegyetlen, aki elragadja szeretteinket, mint egy rabló, mint egy ellenség...  (Egyedül Assisi Szent Ferencről tudjuk, hogy mielőtt meghalt, azt mondta, hogy „Isten hozott halál-testvér, s énekelve adta vissza lelkét Teremtőjének...) De Pál itt nem áll meg... Azt is mondja, hogy mint utolsó ellenség eltöröltetik a halál! „Halál ellen nincs orvosság, mondja a népi bölcsesség... Igen az nincs, de „megjelent egy élethatalom az embervilágban, naggyá nőtt és Ő egyedül erősebb mint a halál!" (Paul Jager: Nem hiszem a halált) A halál ugyan még itt van előttünk, csatákat még nyer, mindnyájan meg fogunk halni... De a végső háborút vele szemben Jézus Krisztus már megnyerte!  Ő „...megtörte a halál erejét!" ( II. Tim. 1, 10) Tanultuk történelemből, hogy amikor Nagy Sándor megérkezett Gordium városába, megmutatták neki a hatalmas, bőrszíjakból összefont csomót, s mondták, hogy akinek sikerül kibogoznia, az lesz egész Ázsia ura... Ismerjük a legenda végét: az ifjú hadvezér egy kardcsapással átvágta a gordiuszi csomót... Valahol Jézus Krisztus is így oldotta meg feltámadásával, egycsapásra, a halál hatalmát, rejtélyét... És mi a halál fölött győztes Jézus Krisztus seregéhez tartozunk, az Ő oldalán állunk!

Azt írja Pál: „Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben." Hogy Isten legyen minden mindenekben... Ez ugyan nem kép, de ennél lényegbevágóbban nehezen lehetne szavakba foglalni a végső időket, amikor Krisztus hatalma majd teljességre jut! Rögtön szögezzük le, ez nem azt jelenti, hogy Isten majd -ahogy panteizmus tanítja - feloldódik a világban, hanem hogy Isten uralma az egész világmindenséget átfogja, körülveszi, mint végső, mindenek fölött álló valóság! A Szentírás bennünket is már erre az életszeméletre próbál tanítani: hogy ne a világban, annak történéseiben, eseményeiben, háborúkban, természeti katasztrófákban, vagy éppen e mostani világjárvány mögött keressük az Istent (szekuláris gondolkodás), hanem fordítva, Istenben, mint végső valóságban, a világot! Meg kell fordítani a távcsövet, s rögtön közelebb látjuk magunkhoz az élő Istent, a feltámadt Krisztust, mint élő valóságot, mint a világ bennünket fenyegető voltát..!

Hisszük-e, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül,mint az elhunytak zsengéje? Hisszük-e, hogy feltámadásával eltörölte a halálnak, mint utolsó ellenségnek az erejét? S hisszük-e, hogy Isten hatalma, uralma majd teljességre jut, s Isten lesz minden mindenekben? Úgy legyen!

Imádság: Az egészségügyi dolgozókért, a legveszélyesebb helyeken szolgáló orvosokért, nővérekért! Énekek: 65, 488, 489