2020. május 31. Pünkösd
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/24 Pünkösd vasárnap
Lekció: Ap.csel. 2, 1-13
Textus: „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet!" (Jóel 2, 12-13) „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálólányokra is kitöltöm lelkemet abban az időben." (3, 1-2)
Pünkösd ünnepén vagyunk együtt, s most is arra szeretnénk emlékeztetni mindenkit, ami az első pünkösdkor történt, a Szentlélek kitöltetésekor: hogy az élő Isten jelen van és cselekszik! Nem csak beszélünk Róla, imádkozunk Hozzá, éneklünk neki, hanem itt van Szentlelke által, bennünk és köztünk van: bennünk tisztítja, (re)formálja, alakítja szívünket, lelkünket, közöttünk pedig úgy munkálkodik, hogy közösséggé, Krisztus népévé, egyházzá tesz! Igen, ezt szeretnénk ma is átélni, ezt a csodát, hogy Isten jelen van és cselekszik!
Pünkösd csodáját két irányból próbáljuk ma megközelíteni, két, egymásnak látszólag ellentmondó szóban próbáljuk megragadni: az egyik a rácsodálkozás, amikor minden a feje tetejére áll, semmi nem olyan, mint amilyennek megszoktuk, a másik pedig a szemlélődés, amikor már azt látjuk, hogy minden a helyére került.
Kezdjük a rácsodálkozással. Ha így nézzük pünkösdöt, akkor az csupa mozgás: a szélrohamhoz hasonló zúgás, az összesereglő ünnepi tömeg, a Péter szavára megtérő háromezer ember, ahogy mint egy szív, elkezd „pulzálni", lüktetni az első keresztyén közösség Jeruzsálemben! Sőt, még az amúgy statikus pünkösdi jelképek is olyan mozgalmasak: a szél zúg, a lángnyelvek lobognak, a galamb repül... Igen, ahol a Szentlélek jelen van, ott mindig történik valami, valami új, ami még nem volt... Akár kezdhetnénk a világ teremtésével is... Valaki így fogalmazta meg a lényegét, hogy Isten nem elégedett meg Önmagával, már a teremtésben adni akart, túlcsordult a szeretete... Így állt elő a semmiből minden (creatio ex nihilo), amit soha át sem fogunk látni, meg sem fogunk érteni, csak rácsodálkozni... De legalább ekkora csoda, ha valaki megtér! Egy új világ, új élet születik benne! „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!" Egy hívő ismerősöm mondta, ha körülveszi a depresszió, akkor bizonyságtételeket, megtérés-történeteket kezd el olvasni... És csoda az egyház, egy új típusú közösség léte is! Nem véletlen, hogy pünkösdkor nyelv-csoda történt, Szentlélektől áthatott beszéd, Krisztus szeretetétől áthatott szavak... Ami talán azzal kezdődik, hogy rácsodálkozunk a másik ember egy eddig számunkra ismeretlen vonására, megmondjuk neki, megdicsérjük, együtt örülünk vele, s érezzük, hogy valami megváltozik kettőnk között és a közösségben is...
Folytassuk a szemlélődéssel! Egy Plótinosz nevű görög bölcselő mondta, hogy tulajdonképpen minden azért van, hogy az ember szemlélődjön..! Édesanyám szokta mondani, olyan jó egy egész napos kerti munka után végignézni a kerten... Csak sajnos erre a szemlélődő életmódra olyan kevés ideje van a mai embernek. Ezért lehetett áldás is ez a tavaszi vírus-helyzet, hogy talán több időt tudtunk szakítani olvasásra, szeretteinkkel való beszélgetésre, egymásra. Szemlélődésre... Visszatérve pünkösdhöz, az első pünkösdi gyülekezet idején Péterék boldogan nézhették, hogy Izrael népe ismét elkezdi betölteni azt a szerepet, amire Isten eredetileg kiválasztotta. „Néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek" - emlékeztette őket, amikor azt tapasztalták, hogy Isten tényleg kitölti rájuk Szentlelkét, és valóra válik, hogy „Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak..." Azt láthatták, hogy a Szentlélek által mindenki megtalálhatja a helyét az új közösségben. Egy új állampolgárság született, amikor ezek az emberek mindnyájan egy új közösség tagjaivá lettek. Látjuk ugye, hogy ez a szemlélődés nem öncél, hanem a lélek megbékélésének, egymás megtalálásának és az Isten rendjébe való beilleszkedésnek az igénye!
Végül nézzük, hogy lesz a rácsodálkozásból a szemlélődésből egymást kiegészítő valósággá? Az Istentől kapott új élet meglepetése és a mindent elrendező szemlélődés békéje... -mi ezeket nem tudjuk összerakni. Csak úgy, ha felemelkedünk lélekben, magasabb szintre lépünk. Krisztus követése ezt a magasabb szintet jelenti. Így lesz az életünk egyszerre új és régi, egyszerre megalapozott és egyszerre folyton épülő. Forduljunk hát az mi élő Istenünk felé, aki mindent teremtett, és aki mindent meg is újíthat, és teljünk el Ővele, így lesz a pünkösdünk valódi ünnep, mert Isten itt van bennünk, köztünk és cselekszik!
Imádság: „Jövel Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket épen...!"
Énekek: 234, 370, 436
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 58, összesen: 536204