ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/49.sz.

Lekció: Zsolt. 1

Textus: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." (Mt. 7, 13-14)

Beköszöntött 2020 adventje... Afféle „kényszeradvent"... Hiszen egyre többen vannak önkéntes vagy hatósági karanténban, egyre jobban korlátozzák az otthoninkból való kimozdulást, s valljuk be, az idő is olyan szürke, élettelen, hogy nem is nagyon vágyakozunk sehová... Igen, mintha mindenek ura és irányítója, az élő Isten is azt akarná, hogy ne menjünk sehová, maradjunk otthon, csendesedjünk el, szálljunk magunkba, s így, még inkább lelki módon készüljünk ne csak az ünnepekre, hanem a Megváltóval való személyes találkozásra is! Ma is figyeljünk erre a Jézusra, aki azt mondja, „menjetek be a szoros kapun..!"

Mi a kapu és mi az út, melyekről Jézus beszél? A kapu az Istenhez való odafordulás, a megtérés lehetősége, az út pedig az ember személyes életútja. Mindegyikből van kettő, szoros (keskeny) és tágas (széles), azaz lehet lehet Istennel és Isten nélkül élni, de dönteni kell! Nincs harmadik lehetőség és az is becsapás, amit ma annyira mondanak, hogy mindenkinek a saját, egyéni útját kell végigjárnia..! Jézus - mint mindig - most is radikális: vagy megtérünk és Őt követve az életre, az örök életre jutunk, vagy pedig elfordulunk Tőle és megyünk a széles úton, a magunk útján, a világ útján, a tömegek útján (sőt, a vallás útja is lehet tévút!) a kárhozat felé, az Isten-nélküliség állapotába!

Mit mond Jézus? „Menjetek be a szoros kapunk..!" A hívő keresztyén élet a megtéréssel kezdődik. Irányt váltok, 180 fokos fordulatot vesz az életem,  - mint a tékozló fiú - elindulok az atyai ház felé és bemegyek a szoros kapun... Sokat mondó ez a kép, ez a kifejezés... Ahhoz hogy bejussak, annyi mindent le kell tenni... A bűneimet, rossz szokásaimat, önzőségemet, büszkeségemet, nagy egómat... És meg kell állni, meg kell alázkodni és szembe kell nézni Jézussal... Ilyenkor csak Ő van és én... És rábízom az életem és követem Őt..! Megtérés... Olyan ritkán beszélünk róla... Nem lehet véletlen, hogy éppen ma, advent 1. vasárnapjára esik ez az ige. Mint ahogy Jézus útkészítője, Keresztelő János is ezzel az üzenettel fordult az emberek felé, hogy „térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa..!"

Menjetek be a szoros kapun és járjatok a keskeny úton! Keskeny út... Ahol figyelni kell, kontroll alatt kell tartani az életünket. Sokan elmondták, hogy azért nem akarják a hívő életet, mert annyi mindenről le kell akkor mondani... Nem lehet úgy élni, ahogyan én akarok... Ez igaz de... A keskeny út védett út... Maga Jézus megy előttem, Ő már végigjárta az utat, nekem csak Rá kell figyelnem. Mint Csikesz Sándor professzor úr, aki Izráelben kutatott egy romváros után, s ehhez felfogadott egy beduin kísérőt.  S egyszer homokviharba kerültek, a professzor meg kétségbe esett, hogy nincs út, végünk, elveszünk... Erre megfordult a kísérő: „Mister, csak engem kövessen, én vagyok az út..!" Aztán az is igaz, hogy ezen az úton kevesen járnak, ami elbizonytalaníthatja az embert. Biztos, hogy itt a helyem? Nem lenne jobb a tömegben? Nem az a jó, amit minél többen „lájkolnak"..? Biztos, hogy most nekem ezt a csatornát kell néznem..? Igen, sokszor elhagyatott ez az út, de Isten mindig gondoskodik a keskeny ösvényen „túrázókról", testvérekről, találkozásokról, megerősítő beszélgetésekről.  S ami a legfontosabb: ez az út az életre, az örök életre visz, a mennyei élet tágasságába! Nagyon szeretem a 18. zsoltárt, ebben mondja a zsoltáros: „Tágas térre vitt ki engem, megmentett és gyönyörködik bennem..."

Igen, talán lehet, hogy éppen egy ilyen „kényszeradventre" van szükségünk, hogy meghalljuk Jézus szavát, megtérjünk Őhozzá és az Ő útján kezdjünk el járni! „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt."

Imádság: betegekért, aggódókért, reményvesztettekért

Énekek: 40, 455