ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/44.sz.

Lekció: Máté ev. 6, 19-24

Textus: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön(...) hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben (...) Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is. A test lámpása a szem.  Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. (...) Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." (válogatott versek)

Okt. 23-án, ünnepi istentiszteletünkön - többek között - a  kényszerű böjtről, pl. a szabadságról való lemondásról volt szó, arról, hogy Isten annál is jobbat, többet, értékesebbet, maradandóbbat tud adni: Önnön magát... Hatalmát, erejét, szeretetét!

Valamiről lemondani vagy valamit megszerezni... A mai igehirdetésben folytatjuk ezt a gondolatot, most már konkrétan az anyagi javakhoz való viszonyulásunkról, s nézzük, hogy mi mindent mond ezzel kapcsolatban maga az Úr Jézus?

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön..." Valaki azt mondta, hogy az egész élet nem más, mint egy nagy pénzgyűjtő verseny... Miért nem jó ebben részt venni, szedjük csak össze, amit az Ige alapján elmondhatunk.

- Mert múlékonyak, a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok ellopják...

- Mert soha nem elegendők, az ember mindig többre vágyik. Mint egy hittantáboros fiú, aki első nap megérkezve a strandra vett 200 Ft-ért egy vízipisztolyt, fél óra múlva egy nagyobbat 200-ért, 1 óra múlva pedig 500-ért egy „víziaknavetőt", de ezzel el is fogyott az egész hétre kapott zsebpénze...

- Mert rabbá teszik az ember szívét, s végső soron emiatt, hogy hagyjuk magunkat félrevezetni, örökre elveszhetünk!

- Mert az anyagias gondolkodásnak az irigység a forrása (a másiknak több van...), s azt gondoljuk, hogy a palotában magasabb rendű az élet, mint egy viskóban...

- Mert torzítja életszemléletünket, etikánkat, önértékelésünket, mondván, annyit érünk, amennyi pénzünk van a bankszámlánkon...

- Végül: Mert beszűkíti az életünket. Hogy mondja egy ősi mondás? „Vehetsz házat, De otthont nem; Vehetsz ágyat, De álmot nem;Vehetsz órát, De időt nem. Vehetsz könyvet, De tudást nem; Vehetsz pozíciót, De tiszteletet nem; Megfizetheted az orvost,
De az egészséget nem. Megveheted a szexet, de szerelmet nem.
Megveheted a lelket, De az életet nem..."

„...hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben..!" - folytatja Jézus. Eszembe jut Kosztolányi boldog szomorú dal c. versének vége: „Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, A kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban, S már nem vagyok otthon az égben..."  A mulandó földi kincsek helyett az örök, maradandó mennyei értékeket ajánlja nekünk az ige, a „hitet, a reményt és a szeretetet", amelyek mind Istentől valók, ajándékok és nem megszerezni, csak elfogadni és megőrizni lehet! És ezek őrizhetnek meg bennünket a mennyei létre, az örök életre!

„A test lámpása a szem.  Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz." Miről beszél itt Jézus? Hogy lássunk tehát tisztán anyagi kérdésekben! Hogy ne legyünk mindent megkívánók, birtokolni akarók, kapzsik, hanem megelégedettek, letisztult gondolkodásúak, elfogadók, az anyagi javakat jól, főleg mások javára felhasználók, magunknak nem gyűjtők, a mára elegendő kenyérrel megelégedők, mértékletesek. Ahogy a Példabeszédek könyvében Ágúr bölcs kérésében láthatjuk: „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!"

„Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." Engem az döbbentett meg legjobban, hogy Jézus is mennyire ismeri az emberi világot és éppen ezért ilyen hatalmas jelentőséget tulajdonít a pénznek! Hogy szinte az Isten rangjára emeli, konkurensévé teszi. S ránk bízza a döntést: Isten vagy a mammon szolgálata? És valóban, ha végig gondoljuk, sokan az élet alapjának gondolják (anyagi biztonság), az élet céljának, legfőbb eszközének, amellyel (szinte) mindent meg lehet vásárolni, s amely irányítja az emberek életét, a társadalmak fejlődését, az egész világot! Valaki azt mondta, hogy a mammont egy módon lehet legyőzni: ha Isten uralma alá helyezzük! Hogyan szolgálok pénzemmel, anyagi javaimmal az Istennek? Mennyire tudok lemondani róla, hogy Isten iránti bizalmamat még inkább megerősítsem? Egy lelkésztől hallottam: egy ember akkor mondhatja el, hogy már megtért, átadta Jézusnak az életét, ha pénztárcáját is átadta néki... Kié az  életem, ki uralja, mammon vagy az élő Isten?

És mennyire látunk egyáltalán tisztán a pénz kérdésében is? És mennyire figyelünk már itt lenn a mennyei világra, arra, hogy ott akarjunk otthon lenni? S hogy addig se tekintsünk csupán egy pénzgyűjtő versenynek az életet...

Imádság:  Azokért,akiknek a pénz az istenük...

Énekek: 136, 269 és 467