ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/42.sz.

Lekció: Máté ev. 6, 5-15

Textus: „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..." (Mt, 6, 9)

Elérkeztünk a Hegyi beszéd közepéhez, szívéhez, ez pedig nem más, mint a Mi Atyánk kezdetű imádság, amelyre Jézus Krisztus tanított bennünket, s amely a mi, saját szavainkkal is elmondott imádságainknak is mintája, etalonja, ezért kezdi így Jézus a bevezetőjét, hogy „ti azért így imádkozzatok...!" Mielőtt megnéznénk tehát, hogy hogyan is kell helyesen imádkoznunk, még egyszer lássuk tisztán, hogy Jézus mondanivalójának, üzenetének központja, szíve, lényege az imádság, az Istennel való személyes kapcsolat, kommunikáció, s ennek örök időkre szóló szép paradigmája az Úri imádság! Hogyan imádkozzunk tehát?

Mennyei Atyánk iránti bizalommal! Már a megszólításból kicsendülhet a szívbéli bizalom, nem egy ismeretlen hatalmasságnak beszélünk, hanem a mi Mennyei Atyánkhoz! Jézus is mindig így szólította meg Őt imádságaiban. Jézus hatalmaz fel erre bennünket, hogy Atyaként tekintsünk Rá és úgy beszéljünk vele. Ő a mi Atyánk, s mi pedig - Krisztus által - az Ő gyermekei lehetünk! Apa és gyermek... Lehet-e ennél személyesebb, bizalmasabb és szeretet-teljesebb viszony, reláció? Amikor Jézus azt mondja a Mi Atyánk előtt, hogy „menj be a Te belső szobádba...", akkor azt gondolom, hogy nem is annyira egy konkrét helységet érthet ezalatt, hanem ezt a belső, lelki intim szférát, hogy van az én Atyám és vagyok én, s én - ilyenkor ősszel szoktuk mondani - „odakuckózhatok" Hozzá, Mellé, s őszintén elmondhatom Neki azt, ami a szívemet nyomja...

A Miatyánk abban is minta, hogy imádkozásunk ne ego- hanem Isten-centrikus legyen! Ne rólam, hanem Őróra szóljon! Az imádság lényege nem az imádkozó ember, ahogy a farizeusok gondolták, hanem a Mennyei Atya, aki a mennyekben van... Azaz, más dimenzióban... Elképzelhetetlen magasságban, szentségben, s én, bűnös ember mégis megszólíthatom Őt! „Isten a mennyben van, te pedig a földön..." - mondja a Prédikátor. Igen, áhítattal, s ne gőgös kétellyel (ki vagy a mennyekben..?) imádkozzunk Hozzá! Érdemes átgondolni, hogy vajon a Miatyánk, három, Istenre vonatkozó kérése (név megszentelése, országa eljövetele, akaratának teljesülése) megjelenik-e egyáltalán imádságainkban? Nem éppen a mi tiszteletünket, szentességünket, akaratunkat és uralmunkat szoktuk kérni és hangsúlyozni az Istennel szemben..? S ott van-e imádságainkban a doxológia („Tiéd az ország...), amelyben tulajdonképpen az imádság imádattá válik? Amikor egyszerűen csak csodáljuk az Istent, mint az a kisfiú, aki bement a lelkész-édesapja dolgozószobájába, aki először ráförmedt, hogy „mondtam, hogy ne zavarj!", mire a gyermek: én csak nézni akartam, hogy dolgozol... Igen, gyermekszemmel nézni Isten művét, nagyságát, szeretetét... Ez az imádat.

Persze, Jézus tudta, hogy vannak saját emberi kéréseink, szükségeink, igényeink... Ezeket is kérni kell, átfogó módon, azaz testi-lelki szükségleteinket egyaránt. Olyan elgondolkodtató, hogy Jézus egy mondatban mondja a mindennapi kenyérre és a (mindennapi) bűnbocsánatra vonatkozó kérést! Ami kell a testnek és kell a léleknek! Hogy legyen minden nap kenyér az asztalon és minden este úgy hajtsuk álomra fejünket, hogy „le ne menjen a nap a ti haragotokon..!" (Ef. 4, 26) Igen, a lelkünk védelme (hogy ne csak egészségért és biztonságunkért imádkozzunk) legalább olyan fontos, sőt... Hiszen a „ne vígy minket kísértésbe" és a „szabadíts meg minket a gonosztól" kérése is ezt mutatják...

Végül, hogy imádkozzunk Jézus tanítása szerint? A másik embert is szem előtt tartva... Nem csupán szeretteinket, családtagjainkat... Ebben az imádságban ott van a közösség, Isten családja is, gondoljunk a megszólításra megint: Mi (!) Atyánk...! Hívő testvéreink, de ott vannak azok is akiket mi bántottunk meg vagy akik bennünket bántottak meg... És Jézus ezt nemcsak tanította, hanem valóban úgy is tett: imádkozott azokért, akik Őt keresztre feszítették...

Tudunk-e tehát Isten iránti bizalommal, Rá fókuszálva, testi-lelki valónkra és embertársainkra is kiterjedően imádkozni?

Énekek: 168, 431, 475, 484