ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2021/9.sz.

Lekció: Zak. 9

Textus: „Várat épített magának Tírusz, és annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi színaranyat, mint az utcán a sár (...) Ha meglátja ezt Askelón, megijed, Gáza is reszketni fog nagyon, Ekrón reménysége hamisnak bizonyul. (...) De Istenünké lesz a maradékuk: olyanok lesznek majd, mint Júda egyik törzse... (...) Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. (...) A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kiszáradt kútból. (...) Mert kifeszítem Júdát, mint egy íjat, Efraimot nyílnak használom." (válogatott versek)

Három hét múlva már virágvasárnap (aztán nagypéntek, húsvét...), Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepe, melyen gyakran idézik Zakariás próféta könyvének talán legismertebb igéjét, próféciáját: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán." S ez ige alapján is legtöbbször Jézus alázatát szokták kiemelni, illetve hogy a nép mennyire félreérti Jézus királyságát. Úgy gondolom, azzal, hogy nem kiragadva, az ünnepre fókuszálva, hanem folyamatában, a maga „hétköznapiságában" olvassuk Zakariás könyvét, még plusz üzenetek is benne vannak ebben a fejezetben.

Az egyik, hogy valóban mennyire különleges Jézus királysága! A győztes békekirály! Aki, igen, szamárcsikó hátán ül. De... Itt nem is annyira az alázata és az egyszerűsége, a szegénysége a figyelemre méltó, hanem az előkelősége, méltósága. Ugyanis ebben az időben a szamár még az előkelő emberek állata volt! Emellett a békés mindennapokat is jelenti, szemben a lovakkal, melyeket csak harcok idején használtak. A győztes békekirály... Talán érzünk némi paradoxont, ellentmondást ebben a kifejezésben... Béke hozhat győzelmet? Azt nem inkább a harc által szokták elérni? Van olyan győzelem, amelynek mindenki örül, amellyel mindenki elégedett, amely magába foglalja a békességet? Ennek a békekirálynak különleges ereje, hatalma van, mert az Istentől érkezett! Igen, erő és béke együtt. Ez Jézusban teljesedett be, akinek volt ereje feláldozni magát a kereszten, hogy nekünk megszerezze a bűnbocsánat békességét! Erre a nagycsütörtöki (úrvacsora szereztetése), de még inkább a nagypénteki eseményre utal a szövetség vére és a kútból, börtönből való szabadítás gondolata. Az énességünk, az önzőségünk, bűneink börtöne, ahonnan saját erőből nem lehet kijönni. Ahogy Babits írja: „Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm, csak nyilam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa. Én maradok: magam számára börtön..." S ennek a békekirálynak, aki ilyen szabadító erővel bír, ennek lehet örülni, van okunk örömre. Olyan igazi, lelki örömre, melyet a mai  szórakoztatóipar s a különböző pótszerek nem tudnak megadni... Vajon Sion népe, az egyház, tud-e így örülni békekirályának, Jézus Krisztusnak?

Ez a különleges békekirály nekünk is különös feladatot ad, ami azért is fontos, mert virágvasárnapot egy kicsit „passzív ünnepként" szoktuk megélni, nincs más dolgunk, mint alárendelni magunkat Jézus különös királyságának, uralmának. Itt viszont: „Mert kifeszítem Júdát, mint egy íjat, Efraimot nyílnak használom." Igen, harci eszközök vagyunk, íj és nyíl kell hogy legyünk Isten kezében, de nem azért, hogy másokat legyőzzünk, hanem hogy az Ő békességét célba juttassuk! S ez bizony nem megy magától, ezért menni kell, küzdeni kell, harcolni kell..! A békekirálynak lehetünk az engedelmes békekövetei. Fülembe cseng egy ifjúsági ének, erről szól, egy imádság: „Tégy engem békeköveteddé, hogy hinthessem az igemagvakat, Ő Szentlelked hadd uralkodjék bennem, És az ajkamra adj tiszta szavakat. Ó add Uram, hogy soha ne feledjem, hogy mi voltam s hogy mivé lettem én, Egész életemmel, lényemmel hirdessem: Jézus él, Benne mindig van remény..!" Vagy egy másik ének, dicséret: „Légy örömmondó, békekövet, hirdesd a Szabadító elközelgetett..!"

Virágvasárnapot, annak üzenetét inkább magunknak, „belső használatra" szoktuk értelmezni, így folyamatában olvasva Zakariás könyvét viszont azt is látjuk, a fejezet első verseiben, hogy a világról /világnak is szól. Az ellenséges népeknek, környezetnek. Először is, hogy Isten őket is megítéli és semmijük nincs, amivel megállhatnának Előtte. Sem Tíruszt (gazdag kereskedő város) nem védi meg a pénz, sem a felsorolt filiszteus városokat (Askelón, Gáza, Ekrón) a hadi erejük és hatalmuk. De: nekik is lesz maradékuk, akik olyanná lesznek, mintha csak Isten népéhez tartoznának! Igen, nekik is lesz lehetőségük megtérni, az Úrhoz fordulni. Isten mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy megragadja megmentő kegyelmét!

Tudunk-e élni vele? S látjuk-e, érezzük-e a békekirálynak, Jézus Krisztusnak békéjét és erejét, tudunk-e Neki örülni?? És készek vagyunk-e, hogy az Ő követei legyünk, az Ő szolgálatába álljunk? Imádkozzunk, hogy így legyen! Énekek: 33, 258, 397