ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011 /28.sz.

Lekció: I. Kor. 3, 18-23

Textus: „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete..." (Péld. 1, 7)

Mai igehirdetésünkkel elkezdünk egy sorozatot, bibliai közmondások címmel. Azaz többségükben olyan, a mindennapokban is gyakran használt, könnyen megjegyezhető igékkel, mondásokkal foglalkozunk, melyek bibliai eredetűek, azon belül a példabeszédek könyvéből származnak. Célunk természetesen nem csak az, hogy az életben legyenek segítségünkre, hanem hogy a keresztyén élethez, a Krisztus útján járáshoz adjanak gyakorlati segítséget!

Honnan meríthetünk bölcsességet? Az élet törvényszerűségeiből, az élet ellentmondásaiból, az egzisztenciális problémáinkból. (Talán nem véletlen, hogy a gondolkodás szó alapja a gond: ha mások gondjait próbáljuk megoldani, akkor gond-oskodunk (róluk), ha a magunkét, akkor gond-olkodunk...)

Illetve van még egy forrás: „Az Úrnak félelme az ismeret (bölcsesség) kezdete..." Az igazi bölcsesség Felülről ered. Az Istennel való találkozás szentségéből és félelméből. Mégsem beszélhetünk beteges, paranoiás hitről, sőt, mivel igazából „csak" Istentől van félnivalónk, ez minden mástól (betegség, halál, anyagi gondok stb.) felszabadít, félelem-nélkülivé tesz!

„Embervoltunk félelmesen szép velejárója, hogy naponta új kihívások érhetnek bennünket, melyekre felelős döntéssel és cselekvéssel kell válaszolnunk: ehhez van szükség bölcsességre." (Dr. Tóth Kálmán)

Bibliai szemlélet szerint nem a tudósok, filozófusok, elméleti szakemberek a bölcsek, hanem pl. az ügyes kezű, megbízható mesteremberek. Szépen írja Spurgeon: „Olyan vallást szeretnék, amely a csizmákat tisztítja és szépre fényesíti; amely egészséges, ízletes ennivalót készít; amely ha egy méter vásznat kimér, nem ad kevesebbet egy centiméterrel sem..."

Egy Afrikában dolgozó misszionárius nő elmondta, hogy olyan bentlakásos iskolában tanított, ahol egyáltalán nem voltak könyvek, de a gyermekek a szakáccsal együtt készítették az ebédet, a konyhalánnyal együtt mosogattak, a tanítóval együtt meszelték, festették az iskola falait...

Szabó István püspök említ egyik igehirdetésében egy amerikai misszionáriust, aki üzletember is volt ( a kettő ott nem zárja ki egymást...), akitől a következő bölcsességet tanulta: egyről a kettőre csak visszafelé lehet jutni... Tudni kell, hogy mi a kettő, mi a cél, ahová el akarok érni, s onnan kell visszafelé keresni hozzá az utat, a megoldást... Mint amikor egy túrázó igyekszik felfelé, a hegycsúcson lévő vár felé, amit nem lát, viszont fentről visszanézve szépen kirajzolódik az út...

Életünk kisebb-nagyobb dilemmái, problémái, gondjai sem oldhatók meg csupán saját korábbi tapasztalataink vagy mások tanácsai alapján, csak úgy, ha Krisztus keresztjének fénye ragyog vissza, s mutat számunkra utat!

Krisztus keresztjében nemcsak az Isten szeretete mutatkozik meg, hanem az ember, a maga szerint bölcs ember csődje is. Idáig juthatsz el Krisztus nélkül... A kereszt választás elé állít: görcsösen ragaszkodunk saját elméleteinkhez, terveinkhez, világi megoldásokhoz vagy átadjuk Isten kezébe a mi életünket, hogy Ő vezesse, Ő irányítsa. Itt kezdődik a bölcsesség. Amikor ráhagyatkozunk az Ő világot megmenteni akaró szeretetére. Ámen.

Imádság: „Tégy bölcsekké, tégy szentekké!" (154.dics.)

Ének: 84. zsoltár, 154., 236., 462., 466. dicséret