ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011./ 44.sz.

Lekció: I. Péter 2, 1-10

Textus: „És Isten látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert mindenki rossz útra tért a földön. (...) Ezt mondta Isten Noénak: Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek (...) Csinálj bárkát góferfából (...) Ablakot is csinálj a bárkára (...) Mert én özönvizet fogok hozni a földre (...) Veled azonban szövetségre lépek... (I. Móz. 6 vál. versei)

Mint minden ünnepnek, a múlt vasárnapi templom-születésnapunknak is három irányultsága van: egyrészt visszaemlékezni a múltra, másrészt átélni az ünnep méltóságát a jelenben (ezek megtörténtek múlt vasárnap), végül pedig leszűrni a konzekvenciákat a jövőre nézve.

Ez utóbbit próbáljuk meg mai igehirdetésünkben, keresve a választ az alábbi kérdésekre: Mint Krisztus egyháza, hogy tekintsünk magunkra a jövőben? Hogyan viszonyuljunk a világhoz? S hogy is legyünk az Istennel?

Előtte azonban: miért pont ezt a régi, mitológiai színezetű történetet választottam?

Azért mert ősrégisége ellenére is roppant időszerű.

- Gondolok napjaink média híreire, a rengeteg, szinte „emészthetetlen" természeti, társadalmi, technikai katasztrófára, melyek mind magukban hordozzák az özönvizet, Isten büntetését... Főképp ha kiegészítjük azzal, hogy mennyire gonoszabb és erőszakosabb lett a világ, s hogy megérett az ítéletre...

-  Aztán gondolok arra, hogy napjainkban nagyon sokan gondolkodnak úgy, hogy valamilyen hit, meg Isten az kell, de az egyházból - köszönöm szépen- nem kérek... S ha még mellévesszük a mai ember „elvírtualizálódását" és elmagányosodását, akkor látni fogjuk mennyire égetően fontos a bárka= Krisztus egyháza képlet hangsúlyozása...

„Csinálj bárkát!" - mondta Isten Noénak,  s nekünk is mintha azt mondaná: csináljatok egyházat...! Annál is inkább, mert nagy a kísértés, hogy csak szavakkal építkezünk, konkrét szolgálatok és tettek helyett... Pedig ez az ünnep is bizonyította: van hajlandóság a szolgálatra, az összefogásra, arra, hogy minél többen kivegyék részüket a gyülekezet munkájából...

„Ablakot is csinálj a bárkára!" - hangzik az újabb feladat. Úgy gondolom, hogy ennek nem csupán gyakorlati jelentősége van (hogy levegő és fény jöhessen be a bárkába, ill. legyen hol kiengedni majd a hollót és a galambot...), hanem jelképes: a bárka = egyház ne legyen a világtól elzárt, önmagába zárkózó, dohos, belterjes közösség, hanem legyen nyitott, legyen ablaka...! Mint a mi sokablakos, sokajtós gyülekezeti házunk: hadd üzenje, hogy mi mindenki előtt nyitva állunk, pl. advent első hetében az idén is várunk mindenkit sok szeretettel evangélizációs hetünkre, melyen a tékozló fiú történetét fogjuk hallani estéről estére...

Végül: „Veled azonban szövetségre lépek" - mondja az Úr Noénak. Mit is jelent ez? Isten kötelezettséget vállal, hogy ő megmenti Noét (és családját), ha követi utasításait és engedelmeskedik! Mi Krisztus által ugyanezzel az Istennel állhatunk szövetségben, s lehetünk kétoldalú kapcsolatban: egyrészt bírhatjuk megmentő ígéretét, ugyanakkor követhetjük igéjét, útmutatásait!

Legyünk tehát „élő kövekként lelki házzá" épülő egyház! Legyünk nyitott, ablakos, világos, vonzó közösség! S legyünk Isten szövetségesei -bizalommal és engedelmességgel!

Imádság: Hogy találjuk meg szolgálatunkat a gyülekezetben!

Ének: 138. zsoltár, 163. dicséret, 396. dicséret