ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/ 26.sz.

Lekció: I. Móz. 2, 1-3, Zsid. 4, 1-11

Textus: „A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot..." (I. Móz. 2, 2-3)

Tombol a nyár... A legtöbb, főleg fiatal, dolgozó ember szeretné kipihenni magát, szabadságra, pihenésre, nyugalomra vágyunk.

Sokat lehetne beszélni arról, hogy miért fontos, milyen a jó pihenés, s hogyan tudunk teljesen feltöltődni, regenerálódni.

Ma azonban mégsem az ember pihenéséről, hanem az Isten nyugalmáról szeretnék beszélni. Látni fogjuk, a kettő összefügg...

„...és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után." Kezdjük azzal, hogy mit nem jelent? Azt semmiképpen sem, hogy „nyugdíjba vonult", s most már nem törődik a világgal, magára hagyta... Ahogy Madách klasszikus soraiban írja: „Elkészült a nagy mű, igen, a gép forog, az Alkotó pihen, ezer évig eljár tengelyén, míg egy kerékfogát újítani kell..." Mint ahogy azt sem, hogy időnként az Isten is „szabadságra megy..." Igen, jó úgy megtervezni nyaralásunkat, pihenésünket, hogy „ekkor se feledkezzünk meg arról az Istenről, aki soha sincs szabadságon, hanem velünk van és azt akarja, hogy ne csak a testünk, hanem a lelkünk is megújuljon..." -olvashatjuk a legújabb református újságban.

Akkor mit jelent „Isten megpihenése"?

Mindenek előtt a teremtés befejezettségét. Kész van. Egy kerek egész mű. Teljes és tökéletes. Ő alkotta például az amazóniai társas pókokat... E csodálatos teremtményeknek az

az érdekességük, hogy 50-60 állat sző egy közös hálót, felosztják egymás között a területet, a bennük lévő rovar-csemegéket, de nem nyúlnak a máséhoz... Nem mennek át a másik területére, nem zavarják a másik nyugalmát... Önző, csak magukkal foglalkozó társutasok vagy üdülőszomszédok figyelem, érdemes példát venni róluk...! (Egyébként a mai napig vitatkoznak azon a zoológusok, etológusok, hogy mi jelöli ki köztük azt a láthatatlan határt, amit tiszteletben tartanak és nem lépnek át...)

Aztán Isten nyugalma jelenti a nyugalom ajándékát az embernek. Mert az igazi nyugalom (pihenés, felüdülés) az mindig ajándék, felülről jön. Azt nem tudjuk megteremteni sem welness-, sem egzotikus üdüléssel, sem -napjainkban szintén gyakran hangoztatott - aktív pihenéssel... A nyugalom ajándéka -úgy gondolom - az, hogy a nyaralás során még tudatosabban odafigyelünk a „hat plusz egy napos heti életritmusban" arra a bizonyos plusz egyre... Hogy az meglegyen! Hogy az felüdítő találkozás legyen az élő Istennel! Hogy azt valóban - tudjuk, az első keresztyének azért tették át szombatról vasárnapra az istentisztelet napját, mert Jézus vasárnap támadt fel - a feltámadás öröme ragyogja be!

Mit jelent még Isten nyugalma? A zsidókhoz írt levél tükrében: Isten végső nyugalmába való bemenetel, azaz Isten országának, az örök életnek ígéretét. „Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba..." (Zsid. 4,3 )

Olyan csodálatos, hogy pihenésünk, nyaralásunk így ágyazódik bele nem csak Isten teremtési rendjébe és (bűntől, haláltól) megváltó, megszabadító programjába, hanem az Ő nyugalmának, az általa készített örök életnek teljességébe is!

Imádság: Álld meg Urunk testi és lelki pihenésünket!

Ének: 68. zsoltár, 165., 200., 466. dicséretek