ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/6.sz.

Lekció: Mik. 3, 9-12; 7, 1-6, 18-20

Textus: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának a büntetését?" (7, 18)

A napokban azt mondta nekem egy „kedves" ember, miután megtudta, hogy lelkész vagyok: „Ha rajtam múlna, minden papot és politikust száműznék egy távoli szigetre..." (Valószínűleg nem a Hawaii-szigetekre gondolt...) Próbáltam megérteni, vajon miért haragszik rám (is)? Először arra gondoltam, hogy egy ilyen kis ember szemszögéből tényleg az a legkézenfekvőbb, ha minden rosszért, benne boldogtalan életéért az Istent képviselő egyházi-és az „Istenadta népet" képviselő világi vezetőket, fölötte álló embereket okolja. (Tudják: minél magasabbra mászik a majom, annál jobban látszik az ülepe...) Aztán eszembe jutott Mikeás... A kis emberek prófétája... Hát nem ő is az ügyeskedő elöljárókat, a „telhetetlen papzsákokat", az ide-oda dörzsölődő prófétákat szapulja...? (3, 9-12)

Mikeás, akinek a neve is olyan elgondolkodtató: Kicsoda olyan Isten, mint az Úr? Mikeás, aki nem áll meg a vezetők ócsárolásának szintjén, hanem Istennél próbál magyarázatot találni. S először is eljut odáig, hogy miattuk bünteti meg Isten az Ő népét. Olyan döbbenetes és félelmet keltő, hogy Isten megengedi népe pusztulását: „Ezért miattatok felszántják a Siont, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat." (3, 12) Van-e még olyan Isten, akinek ennyire fáj népe, s különösen a nép vezetőinek bűne, engedetlensége, komolytalansága, hogy ilyen ítéletre szánja el magát? S van-e még olyan Isten, aki annyira komolyan vesz bennünket, s a mi elhibázott, céltévesztett, Vele nem törődő életünket, hogy ezért saját egyszülött Fiát is képes keresztre adni...?

Persze, nem ken mindent a vezetőkre, jól látja az egész nép romlottságát. Hogy „kivesztek az országból a hívek", nincsenek olyan hiteles emberek, akiket példaképül lehet állítani a fiatalok elé...Hogy „alattomban mindnyájan vért ontanak", azaz mindent elborít az erőszak... Hogy a bizalmatlanság megöli a legintimebb családi kapcsolatokat is, „még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz...!" (7, 1-6)

Aztán abban teljesedik ki Mikeásnak, nevének, ill. igehirdetésének üzenete -s ez még akkor is igaz, ha a következő gondolatot már nem ő, hanem a fogság utáni tanítványai, művének végső szerkesztői tették hozzá- , hogy „kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt...?" Aki képes magát, korábbi haragját, ítéletét is fölülbírálni, s elengedni a büntetést...

Közben a hangvétel, a stílus, a műfaj is megváltozik... A másokat (főleg a papokat és a politikusokat...) ostorozó indulatok lecsendesednek... A kemény proféciát szelíd imádság váltja fel... (Apropó: szoktunk egyházi és világi vezetőinkért imádkozni...?) Az utcai hangnem Istent dicsőítő himnusszá magasztosul... Hallgassuk csak még egyszer:

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának bűnét? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad..." (7, 18)

Mi is lehetünk ilyen kis- vagy éppen nagy emberek, mint Mikeás, akinél nem az emberi gonoszság a legnagyobb szenzáció, hanem Isten kegyelme az, ami ámulatba ejti, ami a legfontosabb számára, ami élteti...

Imádság: Népünk és egyházunk felelős és felelőtlen vezetőiért... Ének: 30. zsoltár, 229., 235. dicséret