ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/ 16.sz.

Lekció: Luk. 19, 28 -40

Textus: „Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé..." (Luk. 19, 28)

Virágvasárnap csupa szín, csupa mozgás, csupa élet! Nem egyhelyben toporgás, passzív várakozás, de nem is teljes káosz, amikor mindenki azt csinál amit akar... Ahogy Jézus vonul be Jeruzsálembe, tartva az irányt, s minden köré rendeződik, az iránymutató ránk nézve is...

Ma 2011 virágvasárnapján nézzük meg, miben is szeretne irányt mutatni számunkra ez az ünnep, ill. a jól ismert (?) történet?

Hétköznapi szolgálatainkban! Ezt abban láthatjuk, ahogy a tanítványok Jézus szavait követve elmennek, elhozzák, s odavezetik elé azt a szamárcsikót, amelyen majd bevonul... A virágvasárnapi történet majdnem fele ebből az előkészületből áll, mint ahogy keresztyén hitünk sem csupa ünneplés, hanem nem látványos háttérmunka, ügyes bajos dolgok intézése, értelmetlennek tűnő szolgálat... De ami a legfontosabb, hogy Jézus szolgálata! Neki alárendelt szolgálat! „Mert az Úrnak van szüksége rá!" -indokolják a tanítványok -ahogy Jézus szóról szóra mondta nekik- az őket „eszközbeszerző munkájukban" találó embereknek...

Mennyire saját elképzeléseinket, ötleteinket valósítjuk meg szolgálatainkban? Mennyire a közösségi, gyülekezeti elvárásoknak igyekszünk megfelelni? S mennyire követjük Jézus utasításait?

Ünneplésünkben! Igen, nemcsak a szürke, munkás hétköznapokban, hanem ünnepléseinkben is -legyen szó nagyünnepekről vagy „csak" egy vasárnapról- irányadó ez az ünnep! Elsősorban abban, hogy Ő, egyedül Jézus álljon a középpontban!

Ennek hangsúlyozására azért van szükség, mert nagy a kísértés, hogy az ünneplő emberek -egyház, gyülekezet- elfoglalja Jézus helyét, magát ünnepelteti vagy csak egyszerűen lesodorja Jézust az útról... Előttem van egy Jézus-film virágvasárnapi jelenete: Jézus nem emelkedik ki a tömegből, a lába szinte leér a szamárról, s a nagy nyüzsgésben, forgatagban alig lehet Őt észrevenni...

Adunk-e helyet-teret az alázatos, de mégis fenséges Úrnak, hogy Őt ünnepeljük? Csak szavakkal vagy tettekkel (felsőruháikat az útra terítették...) is köszöntjük Jézust? S mennyire tudunk lehajolni, leborulni előtte, hogy Ő még jobban látszódjon, még nagyobb legyen...?

Krisztus ismeretében! Hogy kicsoda tulajdonképpen és mit akar Jézus, végül ebben mutat irányt a virágvasárnapi evangélium. Erre pedig azért van nagy-nagy szükség, mert éppen ez  a történet mutatja leginkább mennyire félreérthető Jézus személye, különös királysága -még az övéi között is...!

„...Továbbhaladt Jeruzsálem felé..." - hallottuk igénkben. Igen, Jézus tartja küldetésének irányát, amivel az Atya megbízta. Nem menekül el, nem a királyi palota vagy a trón felé megy, ahogy talán sokan szeretnék, hanem... Először a templomba, hogy azt megtisztítsa, aztán a Gecsemáné kertbe, Pilátus elé, majd a Golgotára... Hogy meghaljon azokért is, akik nem értették, s ma sem akarják Őt igazán megismerni, megérteni, hogy meghaljon értünk, hogy meghaljon értem...!

Kicsoda számunkra Jézus? Nem elméleti, teológiai kérdés... Hanem az életünkben, hétköznapjainkban és ünnepeinkben úgy tudjuk-e Őt szolgálni, Őt ünnepelni, úgy tudunk-e Ővele élni mint egyedüli Urunkkal és királyunkkal?!

Imádság: „Jöjj királyom, Jézusom...!"

Ének: 25. zsoltár, 331., 464. dicséret